Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

†Mezősi Károly: Petőfi anyja

Sándor) sokszor megfordult a háznál, üzenetet hozott és vitt, néha eljátszadozott. Éleseszű, ügyes és jó kisfiú volt, s a reábízott apró megbízatásokat pontosan és hűségesen teljesítette. A két család közt az ismeretség a levágott állatok bőrének értékesítése keretében fejlődött ki." Mint új adalékot a Petrovits család félegyházi életéhez, s minthogy bennük félegyházi megnevezés szerint a kis „Sati" gyermeket is említik, jellemzik, érdemesnek véltem ennek az emlékezésnek a közlését, itt először.

12 Petrovitsék félegyházi bérlői tevékenységének idején Félegyháza már 15 ezer lelket számláló város volt, a kiskun kerület székhelye. Benne 1824-től 1830-ig a költő atyja egyedül bérelte a két mészárszéket, kellett gondoskodnia e jelentős város húsellátásáról és a világításihoz szükséges faggyú kiszolgáltatásáról. Az természetes, hogy a jómódú bérlő felesége a polgárasszonyok akkori öltözetében járt: „fekete kis csipke-főkötőt viselt a fején, és az alkkor divatos szőrruha volt rajta" —- miként erről, Kecskeméten történt megjelenéséről Kovácsayék családjában emlékezték.

13 A rokonok és hajdani ismerősök közléseinél természetesen nagyobb az okmányokban előbukkanó adatok forrásértéke. Ezek viszont Petrovitsné esetében olyan ritkák, hogy még a legkisebb adalékot is különösen értékelnünk kell. Szabadszállási életük idejéből a költő anyjának említett utazásain kívül egy itteni boltosnak a hitelbe adott árukról vezetett nyilvántartásában találunk róla feljegyzést: „Petrovits Istványné Aszony számára Liszt bői marat 20 xr 1 font Ef Kávé 2 f 24 Kivagy(on) Fizetve Kiszel Josef" A beírás 18344)01 való.

14 Az ekkor még jólétben élő családban a csekély összegű tartozások bizonyára onnan származtak, hogy Petrovitsné nem vitt magával elegendő pénzt a vásárolt áruk kifizetésére. Az természetes, hogy a vásárlás gondjait ő intézte. A jómódú bérlő feleségét az akkor megtisztelésnek számító Petrovitsné „Asszony" címmel illették. A nagyobb mennyiségben vásárolt kávé azt mutatja, hogy ezt az élvezeti cikket a családban rendszeresen fogyasztották. Sokkal többet kifejez Petrovitsnéról a költő Pesten hagyott ingóságainak elkobzása alkalmából 1850. február 23-án készített jelentés. Az önkényuralom hivatalos szervei kiküldötteként a foglalást végző ügyvéd és Pest város két hivatalnoka Petőfiék pesti, Zöldkert utca 481. sz. alatti lakásában csak a költő „elöregedett édes Annyát" találta otthon. Az „említett asszonyság ... némely szoba bútor darabokat és konyhabeli eszközöket maga kizárólagos tulajdonának lenni állította, ezeket —• valamint a mindennapi élelemre szükséges és igen csekély mennyiségben talált élelmi szereket, úgy a kevés tűzi fát mint szinte a mindennapi szükséghez tartozót és általa beszerzettet a leltárból kihagytam" — írja a jelentés. Több használt ruhadarabról és „néhány könyvről" is „a jelenlegi lakosnő, őszinteséget tanúsító azon nyilvánítást tévé", hogy ezek fia eltávozott ismerőseinek tárgyai voltak. A költő szüleinek volt annyi előrelátásuk, hogy fiuk mintegy másfélszáz kötetből álló könyvtárát és kéziratait a várható elkobzás elől idejében elrejtették.

15 A jelentés idézett részei bepillantást engednek Petőfi szüleinek szűkös körülményeibe Pest katonai megszállásának időszakában, az 279