Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
Dinnyés István. Adatok Erdély XVI–XVII. századi ötvösségéhez
A talpas kereszt két főrészét a kereszt alaplemezéhez forrasztott ezüstcsavar tartja össze, ami »a nódusz feletti összekötő tag anyacsavarjához kapcsolódik. Talpszegélyen beütött mesterjegy (3/a lkép). Kehely (2. kép). Lelt. sz.: 67.108.1. M.: 23 cm; Pá.: 9,3 cm; Tá.: 13 cm. Aranyozott ezüst. Talpa alacsony, hatkaréjos, talpszegélye 8—9 mm széles. A talp és szár egy lemezből domborítva. A szár felső részén az oldalak visszaimélyítve. A talpat trébelt-poncolt levéldíszek borítják, a talpas keresztétől csak kompozíciójában eltérő ornamentikával. A szárat felül hatszögű lemez zárja le. Nódusza lapos gömb alakú. Alul ós fölül 6—6 domborított hólyag, bemélyített árokkal határolva. A középvonalon, körben 6 db magas rekesz, türkizberakással. Nódusza alatt és fölött hatszögletű hasábos összekötő tagok, lapjaikat vésett, álló téglalapok díszítik. Kosara trébelt ezüstlemez, domborított, poncolt, áttört virágdíszszel. Lendületes hullámvonal a kompozíció alapja, amely bőven redőzött levélmotívumokból, három nagyobb és három kisebb virágból épül fel. A kosár peremére ferdén rovátkolt huzal van forrasztva, fölötte öntött, áttört, liliomos pártázat. Kúppá ja enyhén kihajló peremű, félgömbös testű. Aranyozása vöröses árnyalatú. Peremén a lemez 1,5 mtm vastag. Nincs aranyozás a domborított levéldíszek és a kosár kiemelkedő részein. Talpszegélyen beütött mesterjegy (3/b kép). * * * Első kelyhünk formáját és felépítését tekintve a késő gótikus kelyhek sorába tartozik, azoknak meglehetősen szerény, egyszerű példánya. A hatkaréjos talp, a lapos, korong alakú nódusz és a főrészeknek (talp a szárral; nódusz és összekötő tagok, kuppa) a kehely magasságához viszonyított, megközelítően harmados aránya általános a XV. sz. második felében és a XVI. sz. elején készült kelyheken. 1 A ritkább jelenségeik közé tartozik a kosár kiképzése. Tulajdonképpen nem is kosár, hanem nyolc pánt, amit fölül a párta fog össze. Hasonló, de hat pántból álló kosarat találunk a kövesdi (Zala m.) kelyhen. A kövesdi kehely szintén vésett díszítésű és nódusza is hasonló kiképzésű, a XVI. sz. elején készült. 2 Szintén hat pánt (melyet liliomos párta fog össze) alkotja egy brassói kehely „kosarát". A XV. századra keltezett kelyhen eperszemes összekötő tagokat találunk, kehely szárán vésett indadíszt 3 . Azonos kivitelű összekötő tagok vannak a XVI. sz. elejéről származó korondi 4 és egy 1531-ben készült kolozsvári 5 kelyhen. Erdélyből további analógiákat jelentenek a besztercei, dipsei és nagydemeteri kelyhek összekötő tagjai. 6 A szár vésett díszítése jól alkalmazkodik a kitöltendő térhez. Indák, hozzájuk kapcsolódó csipkézett szélű, néhol árnyékolt levelek és pödrött végű kacsok alkotják ezt az ornamentikát, ami — összhatásában — reneszánsz jelleget mutat. Ugyanilyen indás-leveles, vésett ornamentika borítja egy XVI. sz. eleji, csicsói (Somogy m.) pacffikále előlapját 7 , míg nóduszának kiképzése és négyszirmú virágai csak lényegtelen részletekben térnek el a tápiószelei kehelyétől. A tápiószelei kehely felépítése, szerkezeti elemei a XV. sz. második felében — a XVI. sz. elején készült ötvösműveiken tűnnek fel. Egyedül a „kosár" pántjai között elhelyezett virágdíszhez nem találtunk analógiát. Az egymást keresztező sarkú, hatszögű léckeret és eperszemes összekötő tagok alkalmazása erdélyi ötvösmunkára utal. Készítésének idejét a reneszánsz jellegű, vésett díszítés és az eperszemes tagok pontos párlhuzamai (kolozsvári, köröndi ós dipsei 8 kelyhek) alapján az 1510—(1530. közötti évekre tehetjük. 9 267
