Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

Asztalos István: Tanácsok a Galga mentén az 1918–19-es forradalmak idején

a gazdasági megbízott.

93 Versegen az öttagú direktórium elnökből, két közigazgatási és két közélelmezési biztosból áll. A pénztáros nem tagja a direktóriumnak.

94 A fenti példák bizonysága szerint a vezetőknek a községek sokrétű feladatait kellett megoldaniuk. Ezek eredményes elvégzését azonban számos nehézség akadályozta. Elsősorban az, hogy a Magyar Tanácsköztársaság megalakulása utáni rövid békés fejlődési szakasz nem volt elegendő a hosszú háborús évek rendbe hozására. Mikor azután megindult az antanthatalmak támadása a proletárdiktatúra megdöntésére, a háborús helyzet előtérbe kerülésével kénytelenek a tanácsok olyan —• 'felülről kapott — intézkedések bevezetésére (pl. kötelező terménybeszolgáltatás, a termények zár alá helyezése, rekvirálás, sorozás stb.), amik a paraszti tömegek között igen népszerűtlenek voltak, így alkalmat adták a meghúzódó reakciós elemeknek a csöndes, háttérben munkálkodó aknamunkára. Például 1919 júliusában, amikor a Tanácsköztársaság helyzete már igen kritikussá vált, a járási direktórium elhatározta a sorozások lebonyolítását. A háborútól megcsömörlött, kellőképpen fel nem világosított, valamint az ellenséges propaganda hatása alá került parasztok és béresek mindössze 20—30 %ча jelent meg csupán a sorozáson. Sőt! „ ... Két faluban az asszonyok vagy kétszázan kaszával, kapával akarták kiverni a sorozó bizottságot.. ,"

95 Túrán egyszerűen megtagadták a marhaállomány 5 %-ának a leadását előíró rendelet végrehajtását. Kijelentették, hogy 'ha kell valami, jöjjenek rekvirálni. Külön, iimételten ki kell emelni, hogy a régi államgépezet helyi képviselői a vezetésben és irányításban lényegében továbbra is szerepet játszottak, s bár nyílt ellenforradalmi kijelentésre, szabotázscselekményre nem került sor, már puszta jelenlétük káros hatást váltott ki. A tanácsba ugyan a nép választottjai kerültek, közigazgatási ismereteik hiányában azonban kénytelenek a jegyző ismereteit, szakértelmét 'hasznosítani, ami viszont nemcsak látszatra, de ténylegesen is azt jelentette, hogy a jegyző továbbra is a községi irányítás, vezetés kulcsembere. Huszár József kicsit ugyan eltúlozza a dolgot, amikor visszaemlékezéseiben így ír: „A falusi munkástanácsokban teljesen a jegyzők uralkodtak .. ."

9Ö Ha ez minden községre nem is érvényes, sajnos, számos helyen ez a helyzet. A Pest megyei Direktórium nyomozói a következőt jelentették Váokisújfaluról: „Az ügyeket a volt jegyző vezeti. Maga felé hajlik a keze. Amikor éppen ott jártunk, 20 kocsi fát szállíttatott saját részére."

97 Mindez egyáltalában nem érvényes Aszódra, ahol „ ... a közhivatalok tisztviselőit megrostálják és csupán a nekik megfelelő maradhat meg hivatalában, de akkor sem a régi hatáskörben és minden esetben felügyelet alatt.".

98 A feladata magaslatán és önállóan tevékenykedett a direktórium Bagón és Kartalon is. A direktóriumok működésének egyik legfontosabb akadálya a pénzhiány. A járás központjában, Aszódon a kisebb bankokat, takarékpénztárt egyesítették ugyan, de a szerteágazó feladatok megoldására egyre kevesebb pénz jutott. A helyzet annyira aggasztóvá vált, 'hogy például a direktórium tagjiai, akik a termelőmunka helyett a közügyekkel foglalkoztak, hónapokig nem kaptak fizetést, napidíjat, ennek következtében nem egynek komoly anyagi nehézségei támadtak.

99 Egy községi direktóriumi elnöknek a havi fizetése 1000—200O korona között váltakozott. Mindennek értékét akkor tudjuk felmérni, ha a kortárs adatai vaj. vetjük össze. „ ... A drágaság ez időben oly nagy volt Aszódon, hogy például egy 5—6 kilós libáért 1000—1200 koronát kértek »kék pénzben-«. Fehér pénzért a gazdaember egyáltalában semmit sem adott."

100 Tehát a község veze254