Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
Asztalos István: Tanácsok a Galga mentén az 1918–19-es forradalmak idején
Mindezeknek még más oka is volt. Mégpedig az, hogy a Lloyd-gyári munkásság rendszeresen foglalkozott a környék szocialista szervezésével. Különösen érvényes ez iaz őszirózsás forradalmat követő időkre, amikor a lloydisták ia Galgavölgyi községekben elöadásakat tartottak, baráti beszélgetéseken készítették fel a község agrárproletariátusát, szegényparasztságát egy esetleges hatalomátvételre. A hatalom egyetlen jogos tulajdonosának pedig a népet, a dolgozó osztályokat, tehát a munkásosztályt és a parasztságot tartották. Hogy a néphatalmi szervekbe zömmel iá dolgozó osztályok képviselői kerültek, azt a foglalkozási összetételből megállapítottuk. Arról azonban, hogy annak milyen rétegét képviselték, csiak a vagyoni helyzetük összehasonlítása után kapunk világos képet. Mivel az egyes jegyzékek számos formában közölték a tanácstagok vagyoni helyzetét, a jobb áttekintés érdekében a használt meghatározások alapján hat csoportot állítottunk fel. 74 (3. sz. táblázat.) A táblázatból kiolvashatjuk, hogy a 245 tanácstag közül 44,49 % teljesen vagyontalan, tehát ipari vagy pedig agrárproletariátus soraiból kerültek ki. Tulajdonképpen nem sokban különböztek tőlük a második csoportba tartozók sem, akik az egésznek 22,40 %-át képezik. Ez a két kategória összesen 66,89 %-ot jelent, ami bizonyítja, hogy a Galga völgyében a Magyar Tanácsköztársaság helyi államhatalmi szerveiben döntő részben a proletariátus képviselői foglaltak helyet. A harmadik, negyedik és ötödik csoportba a kisparasztság képviselői tartoznak: 26,52%. Míg a hatodik csoportba a jómódú gazdák. Számuk összességében nem jelentős. Az egyes községek tanácsainak vagyoni összetételét vizsgálva azonban érdekes különbségeket tehetünk. Aszódon, Galgahévízen, Kartalon, de Bagón, Hévízgyörkön és Túrán is a nincstelenek voltak döntő többségben. Galgamácsán, Ikladon, Versegen már sokkal tarkább képet kapunk. Vácegresen és Váckisújfalun jórészt módosabb parasztság soraiból választották meg a tanácstagokat. Nagyon érdekes Domony község munkástanácsának az összetétele, ahol a 9 vagyontalan mellett 4 jómódú gazdát találunk. A kisparasztság azért nem tudta képviseltetni magát, mert a földesúri és zsírosparaszti gazdaságok nem engedték kifejlődésüket, így számuk elenyészően csekély. Tekintsük most át azt a táblázatot, ami a tanácstagok szakszervezeti és párttagságát mutatja. 75 (4. sz. táblázat.) Látható, hogy a jegyzékek elsősorban a szakszervezeti tagságról szolgáltatnak adatokat. Azonban ez sem ad teljesen hű képet, mert pl. még Aszódon is, ahol különben nagyon pontosan töltötték ki a jegyzéket, csupán azt a megjelölést használták, hogy „szakszervezeti tag". Ebből viszont nem tudjuk megállapítani, hogy melyik szakszervezetekhez tartoztak a tanácstagok. Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy a Magyar Tanácsköztársaság idején a bérből élők szinte kivétel nélkül, de a parasztság jelentős része is valamelyik szakszervezetnek tagja volt. Tehát ez nem jelentett minden esetben a szocialista eszmékkel való azonosulást is. A párttagságra vonatkozóan is csak Versegről, valamint Aszódról van adatunk. Más forrásokból viszont tudjuk, hogy a községeikben a szociáldemokrata pártnak már az őszirózsás forradalom előtt is működtek helyi szervezetei. Sőt! A KMP megalakulása után ezek közül néhányban a kommunista irányvonal érvényesült. 76 247
