Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

Asztalos István: Tanácsok a Galga mentén az 1918–19-es forradalmak idején

aszódi munkásság nyomására lett javaslat tárgya. Szerves következménye mindez annak az erősbödő törekvésnek, ami 1918 decemberétől jellemzi a KMP célkitűzéseit megvalósítani szándékozó aszódi munkásságot. Nevezetesen, hogy a környező községekben is a munkásság és nincstelen parasztság képviselőit kívánják hatalomra juttatni, megvalósítani a proletariátus diktatúráját. Végre 1919. február 15-én kihirdették a XVII. néptörvényt, amely a községi néptanácsoikról intézkedik. A tanács elnöke a községi bíró, tagjait 4 évre választják. — Ezek az intézkedések, erőfeszítések azonban elkéstek. A néptömegek egyre jobban megértették, hogy helyzetükben döntő javulást csak a hatalom teljes megszerzése jelentheti. A KMP programja mind népszerűbbé vált. A kommunista mozgalom terje> dése megrettentette az uralkodó osztály tagjait és azok kiszolgálóit. A galgamácsai jegyző ijedten jelenti február 3-án: „...A helybeli com'munisták az aszódiak támogatásával községünkben forradalom kitörését jelentették be. Minthogy az elöljáróság hatalommal nem rendelkezik, erűnél fogva kérem, hogy a karhatalom lerendelése iránt sürgősen intézkedni méltóztassék. Francia katonaság kirendelését kérem, mert a helybeli csendőrségben nem bízhatunk."

40 Persze Galgamácsán azért nem volt olyan előrehaladott a helyzet, hogy proletárforradalomtól kelljen félni, mindenesetre a szervezkedés híre kiváló lehetőséget nyújtott arra, hogy a baloldali érzelmű földmunkásokat, párttagokat meghurcolják, lakásaikat feldúlják. „ .. . Házkutatást tartottak a község kommunistáinál, a párt elnökét puskatussal agyba-főbe verték és a pártiratokat elkobozták. Galgamácsáról a csendőrök átmentek Galgagyörkre, mert megtudták, hogy ott is vannak kommunisták, és ott folytatták tovább a rendcsinálást."

41 Következménye mindez annak az országos akciónak, amit az uralmon levő polgárság, a velük együtt munkálkodó jobboldali szociáldemokrata vezetőkkel a mind népszerűbb kommunisták és a forradalmat továbbfejleszteni szándékozók ellen 1919 februárjában megindítottak. A dolgozó tömegek elégedetlensége 1919 tavaszára pattanásig feszült. A hatalomért folytatott küzdelem mellett a közellátás megoldatlansága, továbbá a nagy propagandával beharangozott földosztás elhúzódása forradalmi helyzetet teremtett a Galga-vidéken. Márciusban ugyan több községben, így például Hévízgyörkön is birtokrendező választmányt neveztek ki, melynek feladata az „ ... 1919. XVIII. néptörvény alapján az országos földreform végrehajtása .. ,"

42 Ezek az intézkedések azonban már későn születtek meg. A polgári-szociáldemokrata kormányzatból teljesen kiábrándult munkások és parasztok ezektől a bizonytalan, mindig csak a jövőben elhelyezett rendeletektől nem vártak már semmit. Legjobbjaik irányításával a tettek mezejére léptek. Kartalon, alhol a széles határ mind a Schossberger báró tulajdona, 1919. február 13-án népgyűlést tartottak. Megjelentek az aszódi munkásság képviselői, valamint a község parasztsága, a majorok cselédsége. A gyűlésen kijelentették, hogy bizalmatlanok a szociáldemokratákkal szemben, mert nem szorgalmazzák a földreformot, mert elárulták a dolgozókat. Ezután pedig határozatot fogadtak el, melyben kijelentették, hogy a földeket „ ... minden megváltás nélkül, forradalmi úton, tehát erőszakkal veszik el jelenlegi bitorlóitól, az úri naplopóktól."

43 Ilyen előkészítés után nem csodálkozhatunk, hogy 1919. március 18-án olyan cselekedetet hajtottak végre az aszódi munkások és a környékbeli agrárproletárok, ami egyedülálló a maga nemében, és példát mutatott az egész ország föld után áhítozó népének. „ ... A nagy földindulás Somogyban kezdődött, és 237 '•