Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
O. Deisinger Margit: Budapest környékén élő délszlávok karácsonyi szokásai
9 Dal (13. 1.) Nintsen nékem semmi bajom Csakhogy beteg vágyóik Életembe korhel voltam Mégis rongyos vagyok Meg is házasodtam már feleségem nintsen A gyerek is meg született igaz apja nintsen Tüzet üttem ég a pipám Repülj r|| jó paripám 55 Tul az erdőn a faluban Édes lovam széna zab van Vigyél :|| jó paripám Tudod sirva vár arozsám Ha oda visz meg köszöni Hiv kedvesét át öleli Jere babbám nyijsd a kaput Edig hozott engem az út Piros ortzad gyöngy aszemed Én vagyok egy hiv kedvesed Élhetnék én egyszer vig kedvemre Világ íha but nem hozna fejemre Desok vétket hány gyakron szememre Irigykednek éltemre Patvarkodik ha vigságomlátja Halát ja hogy nem vagyok barátja Ellenem rug mérges száját tátja Szemem könyét hulatja Kupa Dala (16—17—18—19. 1.) Ösi esküt esküszöm hitemre ön véremből tseppeket iszom Jol vigyáz hát isten életemre Mig e pártos hartzot kivivőm Nem kivanok osztán több kegyelmet L Keresztelni kéne vinni De itten pap nintsen Más varosba kéne vinni De szekerem nintsen Komákot is kének hivni Jóemberem nintsen Én Istenem mit tsináljak Midőn semmim sintsen Dal (14—15. 1.) Utazóra éfél konog A lovam patkója kopog Ele :|| jo paripám Tudod sirva var a rozsam Bus az ortzad könyes szemed Édes rózsám mégy kedvesed El megyek en s'lovam halad Ah de szivem nálad marad Ne keseregj drága lélek Érted halok érted élek Előre 'hát jo paripám Isten veled édes rózsám Dal (15. 1.)
