Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

O. Deisinger Margit: Budapest környékén élő délszlávok karácsonyi szokásai

vegét jegyzik le a kéziratos könyvekbe. De abban az esetben is adódhatnak problémák, ha ismert a dallam. Ugyanis vannak olyan dalok, melyeknek szövegük és dallamuk egyaránt népköltészeti. Vannak olyanok, melyeknek szövege eredetileg a műköltészethez tartozott, dallama a népköltészethez; vannak, melyeknek szövege és dallama műiköltészeti volt, de mivel erős f olklorizáló hatáson esett át, a nép sajátjává tette őket, így a népdalokhoz sorolhatjuk. Vannak még idegen eredetű dallamok, melyeket eredeti magyar szövegük miatt sorolunk a magyar népdalokhoz.

11 Az is előfordul, hogy — ha szótagszámuk egyezik — egy-egy költő verséhez népdalszöveget illesztenek, máskor különböző költők verseit illesztik egybe, s népdal dallamára dalolják. Kéziratos könyvünket a felsorolt szempontokat, figyelembe véve próbáljuk összehasonlító vizsgálattal elemezni. A meglevő adatokból következtetünk írójának személyére. A lejegyzett versek azt mutatják meg, hogy a múlt század közepén mit énekeltek, illetve olvastak egy közösségben. Daloskönyvünk 1968-foan került elő Isaszegen.

12 A könyvecskébe 1847-es dátum és Szabó Sámuel neve van bejegyezve. A név nyomán próbáltunk elindulni, hogy megállapíthassuk a szerző kilétét. A szájhagyomány szerint Isaszegen az 1848-as időkben volt egy Sámuel nevű tanító, aki Petőfi Sándorral barátságban volt, s panaszkodott is sorsáról Petőfinek rigmusos beszéddel,

13 így ő lehetett a kéziratos könyv szerzője — mondják. Szerintük ezt látszanának bizonyítani a kéziratos könyvben előforduló Petőfi-versek és a „Nyomorúság az életem" kezdetű vers. Sajnos, a vizsgálódások nem erősítették meg azt, hogy isaszegi tanító, sem azt, hogy isaszegi volt Sza'bó Sámuel, de a Petőfi-barátságot sem. A kéziratos könyv végén ugyanis két oldalon családi vonatkozású bejegyzések vannak. Szabó Sámuel házasságkötése, 7 gyermeke születési és egynek elhalálozási évének pontos dátumai. Ebből kiindulva átnéztük 1847—1870-ig (az utolsó gyermek 1868-ban született) az isaszegi katolikus, a péceli és gödöllői református egyház házassági és anyakönyvi nyilvántartását. (Isaszegen nem volt református anyakönyvezés.) Pécelre, majd Gödöllőre mentek ilyen ügyben, de sem Szabó Sámuel, sem gyermekei nyomára nem bukkantunk. Az izraelita vallású nyilvántartás gödöllői és péceli — e korból származó — iratai megsemmisültek, így ezeket nem lehetett átnézni, de vezetéknevéből és gyermekei keresztnevéből (Szabó Árpád, Anikó, Berci, Vilma) következtetve nem valószínű, hogy izraelita vallású lett volna a család. Kiderült ugyan, hogy Isaszegen sem a községi, sem az egyházi nyilvántartásban egyetlen tanító neve sem szerepel, mert a tanítót a mindenkori földesúr tartotta. Gyermekeit azonban a kor követelményeinek megfelelően csak meg kellett kereszteltetnie, s ezt bejegyezték valamelyik anyakönyvbe. Az sem valószínű, hogy a könyv tulajdonosa Petőfi barátja volt, mert akkor feltüntette volna Petőfi nevét a leírt verseknél, s nem cím nélkül, dalként szerepeltette volna őket. Ami pedig döntő, a lejegyzett Petőfi-versek már többkevesebb folklorizáción mentek keresztül, amikor a kéziratos könyv tulajdonosa lejegyezte. Erősen kétségbe vonható az a feltevés is, hogy Szabó Sámuel tanító volt. írása figyelmetlenségre vall. Sorozatosan elhagyja az ékezeteket, mássalhangzókat megkettőz, ahol nem ikell, ahol kellene, elhagyja az egyiket, a szavakat igen sokszor a dalok ritmusának megfelelően írja egybe vagy külön. (Pl. a 28. dalban: Nyugszik aszél csendes áhdb Deszívemb zajvagy on stb.) Arra lehet következtetni inkább, hogy egyszerű származású, kevésbé iskolázott ember volt. A kéziratos könyvben levő, már említett bejegyzésből tudjuk, hogy 1853187