Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

O. Deisinger Margit: Budapest környékén élő délszlávok karácsonyi szokásai

A karácsonyi köszöntés is eltér a köznapitól. A görögkeletieknél aki karácsony estéjén bejön a házba, úgy köszön, hogy „Cestitam badnji dan!" (Szerencsés szentestét!). Attól fogva, hogy kijönnek a hajnali miséről (jutrenje): „Hristos se rodi!" (Krisztus megszületett!) „Va istinu se rodi!" (Valóban megszületett!) — válaszolják. A katolikusok karácsony első napiján így köszönnek: „Cestitam vam Isusovo porodjenje!" (Szerencsés Jézus születését!), a másik nap: „Cestitam vam sveti Stipan!" (Szerencsés Szent Istvánt!), a harmadik nap: „Cestitam vam sveti Ivan!" (Szerencsés Szent Jánost!), a negyedik nap: „Cestitam vam mladenci!" (Szerencsés aprószenteket!). Ezek a mélyen gyökerező, s jórészt évszázadokra, a kereszténység előtti időkre visszavezethető karácsonyi népi hagyományok a gazdasági és társadalmi élet gyors változása következtében egyéb szokásaikkal együtt leegyszerűsödnek. A régen főleg földműveléssel és állattartással foglalkozó gazdák gyermekei ma már részben bejárnak a fővárosba dolgozni, többen vegyesházasságot kötötöttek, s mindez hozzájárul ahhoz, hogy saját hagyományukból elhagyjanak, a másokéból átvegyenek (pl. a karácsonyfa lassú elterjedése). Elmarad egy-egy mozzanat, pl. a badnyák, sok helyen már a szalma is. Hagyományos étrendjük is lassan átalakul, itt is elhagynak valamit, vagy valami újat hozzávesznek, pl. halat. S a mai fiatalok életét már nem irányítják babonás eszközök és cselekedetek. O. Margit Deisinger: BOZlCNI OBICAJI JUZNIHSLOVENA U OKOLINI BUDIMPESTE Autor prikazuje na osnovu svog skupljanja bozicne obicaje juznihslovena u okolini Budimpeste. Ovaj zivalj sastoji se u glavnom iz grupe stanovnistva pravoslavne vére Sentandrije, Pomaza, Kalaza, Cobanca, Cipa, Lovre, Bate, Almása i Pantelije, dalje iz grupe stanovnistva rimo-katolicke vereispovesti, takozvanih „Rac"-a iz Tukulje Erda i Ercina i dalmatinaca iz Sentandrije. Ne tangira autor obicaje tih sela ove okoline, u kojima je ovaj zivalj vec nestao. Autor prikazuje narodne obicaje-obrede pri óvom prazniku, koji su i dan-danas puni prastrarim elementima, sa ritualima zrtve, sa simbolickim i analogickim éarobnostima, koji su pozvati da obezbede plodnost, rod nastupajuce godine, ili рак da odvrate nevolju i nesrecu sa porodice i gazdinstva. Ovi obicaji prozeti su dusevnim kultom. Na osnovu svojih proricanja pretpostavljaju svoju buduconst. Upoznacemo se sa bozicnim stihovima, pesmama, sa cestitkama polazenika, itd. Svedoci smo vrednih priprema u oci praznika, pecenja raznih praznicnih kolaca: zdravlja, velikog kolaca, cesnice, pripremu raznih figuralnih stvari (mesec, vinograd, zivina, rod, usev, njiva) izobrazenih na kolacu. Doznajemo obicaje око iskrcenja badnjaka, donosenja i unosenja istog, obicaje око nabavke unosenja, prostiranja i nakon svega toga dalje upotrebe slame. Upoznacemo se nadalje so obicajima око vecere na badnji dan, sa raznim djakonijama te vecere, dalje sa sujeverima istog dana; sa unosenjem prve vode i pripremanjem cesnica prvog dana Bozica. Danas su se ovi duboke ukorenjeni narodni obicaji, usled nastalih promena u drustvenom i socialnom zivotu i samih juznihslovena, delom ujednostavili, a delom se preobrazili, bas usled toga sto su juznosloveni preuzeli neke obicaje ili рак pojedine delove nekih obicaja onih narodnosti s kojima zive vec stolecima u zajednici. 183