Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

Ikvai Nándor: A ceglédi vaseszközlelet

rek" kerekeinek vasalására szolgálhatott. A kerékagyat a küllők mellett (majd általában újabb 5 cm-re mellette), és végül az agy végén vasalják mind a belső, mind a külső oldalon. Egy kerékagyon (ha a középső vasalást elhagyjuk, amire gyakori a példa) általában négy vasalás található. Ezek átlag 4 cm szélesek, így a 4 vasalás, de méginkább a 6, kerekenkénti vasalás esetében jóval hoszszabb kellett hogy legyen a kerékagy, azaz a tengely is, fatengelyes szekerekről lévén szó. Vaskarikáink enyhe szögben nyíló formájúak. A paraszti gazdálkodásban csak a hordók, faedények, kútvödrök abroncsolásánál használnak hasonlóakat. A karikák falvastagsága miatt azonban csak szekérvasalásokról beszélhetünk. A bordó- és edény abroncsok jóval vékonyabb anyagból készültek, és e korban korántsem voltak általánosak. A kis átméretek miatt sem tételezhetjük fel a felhasználás más módját. Az öregszekér keréktalpvastagságának méreteire utal a 68.8.47. ltsz. vasalás (13/6. és 18/4. kép), amelynek talpszélessége 17 cm. Méreteiből következtetve azt mondhatjuk, hogy a vele megábroncsolt keréktalp kb. 16 X 9 cm metszetméretű lehetett. 14. kép. Különböző méretű szekérkerékagy-karikák (balról jobbra számsorrendben): 1. sor: 68.8.23—27., 2. sor: 68.8.28—32., 3. sor: 68.8.33—37., 4. sor: 68.8.38—43. leltári szám 155