Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

Ikvai Nándor: A ceglédi vaseszközlelet

Az ekevasak és láncok A legtöbb tanulsággal az előkerült 5 ekevas szolgál.

30 Ezek mindegyike aszimmetrikus, széles fejű, rövid köpüjű példány, közel azonos méretben. Fejlett földmunkára és jelentős vonóerőre utalnak. Egy kivételével valamennyin címercsökevényt találunk, amely kormeghatározó. A 68.8.1. ltsz. erősen elhasználódott darabnál is fellelhetők a forrasztás nyomai. Feltételezhető, hogy a címervas a használat következtében lazult meg és esett ki belőle. Tárgyaink két darabjánál szintén mozog a címercsöke vény az ekepapucsban, bár kétségtelenül beleforrasztott és nem beledugott formáról van szó. Kevéssé valószínű, hogy a fenti, címervas nélküli példány egy későbbi időszak képviselője lenne, mivel formája, méretei is azonosak a másik 4 tárggyal. Szintén erősen kopott példány a 68.8.2. ltsz.-ú vas, amely a köpüjénél be is van repedve. Alig használt, de a fejénél repedt darab ta 68.8.5. ltsz.-ú. A repedés az ekevas készítésekor rosszul rétegezett vas lemezelése következménye lehet. Kevéssé kopott formája azonban az új példányok 'méreteit őrzi számiunkra. Erre utal tekintélyes, 452 dkg-os súlya is. Az új vasak esetünkben általában 5 kg súlyúak lehettek. Legépebb példányok a 68.8.3. és 68.8.4. leltári számú ekevasak. Ez utóbbinál a címercsökevénynek csak a forrasztása látható. Legépebb példány a 68.8.3., amely megközelítően új darab. A leghosszabb címervassal rendelkezik, amelynek a felső fele elvékonyodik, és kissé hátrahajlik. Feltehető, hogy ácskapocs módjára volt a köldökbe erősítve (7. kép). Ekevasaink alhhoz a rövid gerendelyű, fataligás, kormánydeszkás, kétszarvú, erős fiatalpú és köldökű ekevázhoz tartozhattak, amelyeknek késői példányai szép számmal maradtak fenn a néprajzi gyűjteményekben.

31 Ezek készítése a szekerekhez hasonlóan — mint azt a recens anyagból tudjuk — helyben történt, vagy vásárókon szerezték be.

32 Ekeleletünk tanulsága (amennyiben tökéletes bizonyítást nyer a XVI. század közepi keltezésük), a címervassal ellátott ágyekék meghonosodása és általánossá válása az alföldi területeken. Az ágyeke alföldi, XIII. századi használatát egyébként a kecskeméti lelet bizonyítja.

33 Ekéink az ágyekék fejlődésének második periódusába tartoznak, amelyeknél a köpü és a szárnyaik rövidülésével fontos szerepet nyer a címervas, és növekvőben van az ekevas szántófelülete. A címervas kialakulása sajátos fejlődési formának tűnik. A Balkán nyugati felének kivételével (ahol az elnevezés is azonos) másutt, a környező állaim okban nem ismert.

34 Az ekének a jelzett korszakhoz kötődését igazolja a történeti munkákban említett nyomásos gazdálkodás ceglédi XVI. századi megléte.

35 A leleteik közt csoroszlya nem fordul elő, bár nem kétséges, hogy ekénk tartozéka lehetett, hiszen már a kora Árpád-kortól ismert használata,

36 és a tatárdúláskor elpusztult, de újraéledt Cegléd-Madarászhalmon feltárt templom közelében a szomszédos isaszegi példányhoz hasonló csoroszlya került elő. A fenti falu területén végzett ásatás eredménye is kötetünkben található, ahol a csoroszlya is bemutatásra kerül.

37 Az ekevasak méreteiből arra a következtetésre jutunk, hogy a szántásnál 4—8 pár ökröt fogatolhattak.

38 Erre vonatkozóan Ceglédről nincsenek pontos adataink; bár a vasainkkal egykorú iratok 6—8 ökör vontatta vasalt szekereket emlegetnek.

39 A népi gyakorlat a szántást a szekerezésnél mindenkor nehezebb munkának tartja ; ebből következik, hogy ekéink vontatása legalább ekkora erővel történhetett. Az ekevasak — és általában a vaslelet — külső jegyei nem adtak támpontot a készítés, származás helyének meghatározásához. Itt is az irodalmi adatokra 10* 147