Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

Ikvai Nándor: A ceglédi vaseszközlelet

küldte. „A ceglédiek a nagyvezér közeledtének hírére elásták értékesebb holmiikat, s menekültek, amerre tudtak. Sokan a Tiszántúlra, sokan a Tölesbe, meg a közeli mocsaras nádasokba. Hogy valóban sokat eláshattak, azt mutatja az a sok Mátyás meg II. Ulászló korabeli arany- és ezüstpénz, amelyet egy-egy nagyobb épület emelésekor ástak ki a földből. .. Ibrahim nagyvezér szeptember 25-én ért Ceglédre, s az üresen álló várost fölgyújtatta."

15 Az elmondottak alapján is következtethetünk tehát tárgyaink korára, amely a legnagyobb valószínűség szerint (ha nem is az 1526-os vagy az 1542-es hadjárathoz, de) a XVI. század valamelyik törökdúlásához köthető. A vaslelet mostani előkerülése pedig azt jelenti, hogy ekejtője nem élhette túl a pusztítást. Ujabb kérdést vet fel az elrejtett vasanyag nagy száma, amely (a kor jobbágyi gazdálkodása színvonalát ismerve) nem köíihető egy jobbágy telekhez. Az elrejtés ténye is utal — egyébként több irodalmi adat mellett

16 — a vas nagy értékére. A kérdés közelítéséhez talán a dolgozat elején említett helyszín nyújt segítséget. A leletek ugyanis a Clarissa-apácák egykori uradalmi (majorsági) épületeinek közelében (udvarán) kerültek elő. Kézenfekvő a feltevés, hogy a nagyszámú ekevas, a több szekérhez használt vasalás, a nagyméretű láncok stb. a majorság tulajdonai lehettek. Megerősíteni látszik ezt a feltevést az a tény, hogy a tárgyak többsége használt, sőt egy részük (szakadt láncok, karikák, ekevasak, egyik kapa) erősen kopott. Ha kovácsműhely készlete lett volna, minden bizonnyal műhelyszerszámok is kerültek volna a leletegyüttesbe. Az előforduló tárgyak nagy száma, változatos összetétele — úgy hisszük — megérdemli a figyelmet és a részletes, elemző bemutatást, lehetőséget adva ezzel újabb — a kor gazdasági színvonalára, technikai szintjére vonatkozó — következtetések levonására.

17 A leletegyüttes leírása A továbbiakban a leletegyüttes részletes adatait közöljük, amely alapul szolgál a közzétételen túl az egyes tárgyak további elemzéséhez, valamint a közölt dokumentációs anyag (fénykép és rajz) vizsgálatához.

18 Az adatolás és a képanyag együttesen adja a leletek pontos bemutatását. A tárgyak a ceglédi Kossuth Múzeum régészeti gyűjteményében találhatók a feltüntetett leltári számokon. 68.8.1. Ekepapucs, éle elvékonyodott, csorba, üres címervaslyukkal. Legnagyobb hosszúság (továbbiakban lih.) : 29,3 cm, legnagyobb szélesség (továbbiakban lsz.): 22,5 cm, súlya (továbbiakban s.): 226 dkg. Kép: 4/1, 5., 15/1. 68.8.2. Ekepapucs, előbbihez hasonló, rövid címercsökevénnyel. Lh. : 33,2 cm, lsz.: 23,4 cm, s.: 298 dkg. Kép: 4/5., 6., 15/2. 68.8.3. Ekepapucs, előbbiekhez hasonló, nagyobb címerosökevénnyel. Lh. : 30,6 cm, lsz.: 23,4 cm, s.: 333 dkg. Kép: 4/2., 7., 15/3. 68.8.4. Ekepapucs, előbbieknél vékonyabb, címercsökevénye alig látható.

19 Lh.: 31,5 cm, lsz.: 26,7 cm, s.: 411 dkg. Kép: 4/1., 8., 16/1. 68.8.5. Ekepapucs, törött a csúcsnál, kis címercsökevénnyel. Lh. : 32,7 cm, lsz.: 29,1 cm, s.: 452 dkg. Kép: 4/3., 9., 16/3. 68.8.6. Vasvilla (kemencevilla), egyik ága törött, nyélhüvelye töredékes. Teljes hossza: 55,5 cm, hüvely h.: 15,4 cm, hüvelyátmérő (töredékes!): kb. 4,2 cm, rövidebb villaág h. : 35 cm, hosszabb villaág h. : 40,5 cm, íve 6,5 cm, két villahegy egymástól való távolsága (nyílása): 25,8 cm, s.: 91 dkg. Kép: 12/2., 17/1. 68.8.7. Lándzsahegy, nyújtott, levél alakú, nyélhüvelyén korrózióból származó lyukakkal, nyéllyukában egy ép csapszeg és egy másik töredéke, köpüjé140