Mazányi Judit szerk.: Vajda Lajos Emlékmúzeum, Szentendre / katalógus (PMMI, Szentendre, 2008)

Út a nevén nevezhetetlenig. Vajda Lajos pályaképe

formációk a változó, a véges elemek harcát mutatják az üres felületek végtelenséget sugalló részeivel szemben. Bár a kompozíciók önmagukban is egész világként jelennek meg, a képkivágások - amelyek a kép terén kívüli folytatásra utalnak - egy, a lélekben belül pergő film pulzáló képeinek fázisrajzait idézik fel. Az elementáris küzdelemben - melyet Vajda mintha csak dokumentálna - a sötét erők lassan elborítják a felületet és saját, fojtogató törvényeik szerint közelítenek a nyugvóponthoz. 1940. szeptember 5-én Vajdát munkaszolgálatra hívták be, majd súlyos tüdőbaja következtében leszerelték. 1941. szeptember 7-én halt meg. Az utolsó évben már nem dolgozott. Úgy érezte, alkotó erői kimerültek. S valóban, Vajda utolsó szénrajzaiban, az általa választott hivatás eszközeivel mindent elmondott koráról. Mazányi Judit 14