Köpöczi Rózsa: A grafikus Szőnyi – akvarellek és goauche-ok (PMMI, Szentendre – Zebegény, 1994)

Fény, szín, világnézet (Kvalitás)

16. DOMBOLDAL FÁKKAL HILLSIDE WITH TREES - HÜGEL MIT BÄUMEN A délutáni nap megnyúlt árnyainak ritmusa omamcnssé rendeződött. Szőnyi itt is, a más festményein oly szívesen használt komponálási módot, a rálátást és az átlós szerkesztést alkalmazta. A középpontban az üres tér áll, vagyis egy olyan hely, ahol testet öltött a fény. természetben is az a fajta intimitás érdekelte, amit az enteriőrökben, a tárgyak között már megtalált. tatlanul fürkészte az őt körülvevő világot. Szemlélődő attitűdje lehetőséget adott apró, szabad szemmel alig észrevehető elmozdulások, titkos rezdülések megragadására. Lényeges volt számára a közvetlen látvány, de ő is felhasználta Cezanne művészetének tanulságait, aki az impresszionizmus véletlenszerűségét tömör és határozott festészettel igyekezett felülmúlni. "Az impresszionisták képein mindent egyetlen ragyogó leheletté oldó, fickándozó és körülfonó fény az ő /Cezanne/ képein mintegy a tágyakba felszívódva jelentkezett, s a színnel együtt maga is forma lett." (5) Szőnyi művészetére is jellemző a luminizmus, amikor a szín alárendelődik a fény mindent feloldó uralmának. Ez a lassan megtalált belső sugárzás, ami Szőnyi tört színeiből árad, nemcsak festői eszköz, de mondanivalójának legfőbb közvetítője lett. Emberi lényege, életfilozófiája fogalmazódott meg fénnyel átitatott világában, ahol átlényegül a legegyszerűbb tárgy, tájrészlet, ember. Üzenete nehezen fogalmazható meg szavakkal. Mint mindenfajta realizmus, az övé is a valóság újrafelfedezését tűzte ki céljául. Az ő szeme által meglátott összefüggésekkel is gazdagodhat világról alkotott képünk. Szemlélete anakronizmusnak tetszhetett már saját korában is, de alkalmatlan volt stílusmimikri viselésére, nem akart minden44