Köpöczi Rózsa: A grafikus Szőnyi – akvarellek és goauche-ok (PMMI, Szentendre – Zebegény, 1994)

Szőnyi anyaghoz való szenvedélyes viszonya, a festői technika kérdései (Technika)

12. LOVASSZEKÉR KÉT EMBERREL HORSECART WITH TWO PEOPLE - PFERDE WAGEN MIT ZWEI MENSCHEN Ez a kép látszólag jelentéktelen témája és vázlatszerűsége ellenére is jól példázza Szőnyi sajátos komponálási módszerét, mely festészetének egyik legfőbb erénye. Az átlós szerkezet feszültségét a kék-okker színkontraszt mesteri ritmusa egyensúlyozza ki. A visszamosott felületek érdekes faktúrájából bontakoznak ki a figurák. A mozdulatlanságban ott rejlik az elindulás, a mozgás lehetősége. Az indiai sárga, a krapplakk rózsa, az angol vörös, a szépia, a mítisz zöld, a cölin kék, a venyige fekete, a titán fehér mind megannyi karakter, külön jellem. Kosztolányi versének ihletői: "Mostan színes tintákról álmodom. Legszebb a sárga... És akarok még sok másszínű tintát, bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,... és kellene még aztán millió: tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke, szemérmetes, szerelmes, rikító,... Oly boldog lennék, Istenem, de boldog. Kiszínezném vele az életem. (5) Szőnyi és Kosztolányi sem tett mást, mint hitt abban, hogy a művészet szebbé teheti életünket, vagy legalábbis színesebbé. Tobzódni az érzékek örömeiben, amit a művek míves anyagokat tiszteletben tartó megfogalmazása még fokozhat. A jó anyag egyben tartós is. A maradandóság minőséggé léphet elő, az anyag és szellem egyenrangúvá válik ebben az értékrendben. 34