Köpöczi Rózsa: A grafikus Szőnyi – akvarellek és goauche-ok (PMMI, Szentendre – Zebegény, 1994)

Tárgymisztika, témaleltár (Téma)

9. KÁLYHA ELŐTT VETKŐZŐ NŐ WOMAN UNDRESSING IN FRONT OF A STOVE SICH VOR DEM OFEN ENTKLEIDENDE FRAU A vetkőző, ágyazó, fésülködő női figurák mindig intim belső térben jelennek meg Szőnyi képein. Bensőséges mozdulataik, finom, érzékeny megformálásuk ellenére is monumentálisak, méltóságteljesek. Kifejezik a festő csodálatát a női szépség iránt. nagyon megfelelt elgondolásaimnak. Példának "Kapáló asszonyok" című képemet hozhatom fel; érzésem szerint ezt a problémámat ebben a képben oldottam meg a legjobban, a kifejezés formáját a leginkább sikerült összehangolnom a kép mondanivalójával. Itt nem egy panteisztikus világképre gondolok, hanem arra, hogy összefonódnak a táj motívumai az emberi sorsokkal." (9) A természetben, a faluban megfigyelt emberek megjelenítése nála sohasem portrészerű. Mozdulatokkal, testtartással jellemezte alkjait, igyekezett őket általános típussá emelni. Szinte elidegenítette magától modelljeit, de mégsem a századforduló magábafordult, magányba hullott hősei ők, hanem a természettel harmóniában élő emberek, akiknek környezetükkel való egylényegűségét fejezi ki a személytelenség. Életritmusukat a természet szabja meg, a folyó haladása, az évszakok váltakozása. Szőnyi 1937-es Fränkel-beli gyűjteményes kiállítása kapcsán fogalmazta meg Kállai Ernő a magyarság művészeti antropológiáját, mely pontosan fejezi ki Szőnyi emberábrázolásának lényegét. "A magyarság világképzetében az embernek nincs külön szerepe, amely őt a természet mellé vagy éppen fölébe állítaná. Az ember is csak egy-egy nekilendülő és újból elsimuló hullámverése a végtelen természetnek, mint az állat és a növény." (10) A legnehezebben megfejthető Szőnyi műveinek - tárgyak, emberek köré vont - különös atmoszférája. Ebben az egységes, de milliónyi finom árnyalattal gazdagon átszőtt színfolyamban egyformán merül el 25