Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ARCHAEOLOGIÁJA A TÖRTÉNELMI IDŐKBEN

alatt kulturát nem teremtett, csak a pusztítás szomorú emlékét hagyta maga után. • • • Hogy ne legyünk mégis egészen igazságtalanok a törők iránt, föl kell említenünk azt a hatalmas vízmüvet, melynek szája az u. n. Istenmalmánál van. A föld alatt 2 — 3 méter mélységben húzódik a két méter átmérőjű és téglákkal boltozott csatorna, mely a dukaí hegyekből, körülbelül 7 km. távolságból hozta a vizet a városba. Minthogy Vác a törők végvára volt, a magyar őrségektől sokat kellett szenvednie. A mikor pedig magyar kézre került, a törökök támadtak reá. A várat magát háromszor röpítették levegőbe, de az utolsó felrobbantását kivéve, újból helyreállították és megerősítették. Ily körülmények között nagyon természetes, hogy úgy a keresztény, mint a törők építkezések minden emléke elpusztult. A var helyén ez év őszén végzett ásatás alkalmával tőbb zománcos falburkoló fayense, cserépedény és kályhacsempe tőredék került felszínre. A különböző élénk színekkel festett állat- és növényalakokat ábrázoló, három- és hatszőgű fajánsz darabok valószínűleg tőrök fürdő falait borították. (Ezeket a törökkorbelí tárgyakat az Első szoba IV. szekrényében 500 — 542 sz. a. tettük közszemlére.) Itt kell végül megemlékeznünk a Kúria vendéglő kapualjának belső boltívébe falazott kőről. A címerpajzs alakú homlokkő ezt a feliratot viseli : Curia Capítulí Vacíensís Í520. • • • — 81 — 6