Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ARCHAEOLOGIÁJA A TÖRTÉNELMI IDŐKBEN

Sílvanusemlékefc. Érmek. Severus és Julia Mammaea üdveért és visszatéréséért emelt oltár, 8. Silvanus Silvesternek Accius Maximus aquincumi decurio által szentelt köve, 9. Marcus Socceíus Moesícus és M. Cocceíus Florus Prínceps sírtáblája, végül ÍO. C. Valerius Secundus, a második segédlégió hadastyánjának a kovácsok és pokróckészítők céhe által emelt síremléke. Míthogy a kövek egy része be ís volt falazva a püspökkert falába, ezek közül néhányat itt fejtettek. Kettőt Hampel József dr. fölhívására 1880-ban Vírter Lajos c. püspök, nagyprépost ajándékozott oda a M. Nemzeti Muzeumnak, (Arch. Ért. Újfolyam II. 67.) kettő pedig — ezeket úgy látszik, akkor sem vették észre, mert vastag mészkéreg borította, — továbbra ís befalazva maradt a kert kőfalának külső részében, a Székesegyháztér és Petróczy-utca sarkán. Mind a két tábla Silvanus tísztelétét hirdeti és pedig Silvanus Sílvestrísét. A Budapestre vitt Silvanus kő ís Silvanus Silvestrísnek és nem Silvanus Domestícusnak volt szentelve. Ezek a Sílvanus-emlékek gyakoriak ügy Pannóniában, mint a római birodalom egyéb részében. Silvanus őseredetí általánosan tisztelt római Isten. Őrizte az erdőt és határt, mely legtöbbször az erdő szélét érte. Innen van, hogy minden határszél neki volt szentelve. Omnís possesío Sílvanum colit, quia primus ín terra lapídem finalem posuít, — mondja Dolabella (Lachmamvféle kiadás 302.) — Horatius pedig így szólítja meg őti Sílvane tutor fíníum (Epod. II. 22.) Itt kell végül megemlékeznünk a muzeumunkban nagy számmal felhalmozott római pénzek— 62 .—