Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ARCHAEOLOGIÁJA A TÖRTÉNELMI IDŐKBEN

Belyeges edények. A római mécses. gillata edények sorában leggyakrabban az öblös csészék és födeles szelencék fordulnak elő, ellenben nagyon ritkák a serlegek és a füles kancsók. Egészen sima edények ís ritkán készültek, a legtöbbet domborművű rajzok, állat,- emberalakok, fák és nővényornamentumok díszítik. Ezeket részint agyagformákban fa,- gipsz- vagy fém bélyegzőkkel, részint mustrázó kerékkel, vagy sürü agyagpép ráecsetelése által készíthették. Minden darab a készítő, a díszítő, vagy a gyári hely megnevezését kapta a bélyegben. A terra, sígíllata edényeket leginkább az etruríaí Arretíumban (a mai Arezzóban) készítették ugyan, de azért több más itáliai fazekasműhely ís foglalkozott a kevésbbé íínom agyagáruk előállításával. Ezeket azután kereskedelmi uton messzi tartományokba ís eljuttatták. Az aquincumi terra sígíllata edényekről a mai napig ís azt hitték, hogy importált árúk, a míg ez idén a fővárosi gázgyárak építésekor lehordott domb az alatta volt fazekas műhelyt az őntőmíntákkal és egyéb eszközökkel együtt föl nem tárta. A római agyagművességnek egy másik produktuma az Egyiptomból átszármazott lámpa, vagy mécses volt. A közönséges élet e nélkü* lözhetetlen tárgya, mely ezen kívül jelképes és vallásos jelentőséggel ís bírt, ezrével kerül elő római telepekről. Palotában és kunyhóban egyaránt használták, olajat égettek benne. Ezek a mécsek úgy készültek, hogy a felső lapot külön és az alját, a cratert ís külön formába nyomták, azután a kettőt széleiken agyaggal ősszetapasztották és kiégették. A római agyagművek legdurvább fajtái közé tartoznak végre a téglák, a vízvezeték-csövek, 58 —.