Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

Előszó

tük igazában, a mikor 1904 tavaszán minden értesítés nélkül a padlásra hordatta fel tárgyainkat, majd megüzente, hogy onnét is mihamarább távozzunk. Borbély Sándor síketnémaíntézeti igazgató, választmányunk tagja vette ekkor pártfogó jóindulatába a sokat zaklatott egyesület ügyét és fölöttes kormányhatósága beleegyezésével átengedte a siketnémaíntézet régi tornatermét. Kálvária-járásunk azonban még ezzel nem ért véget. Uj házigazdánk szívessége sem tudta megédesíteni a kegyelemkenyér keserűségét. Evekig voltunk ugyan vendégei, de a sors mostohasága úgy hozta magával, hogy a nagy épületben évről-évre helyiséget kellett változtatnunk. A pinceszerű dohos rajzteremben érctárgyaínk megrozsdásodtak, metszeteink és képeink pedig erősen megrongálódtak, mert megrágta őket a penész. Szállásadó gazdánk készséggel tett eleget kívánságunknak és megengedte, hogy az első emelet egyik üres ískolatermébe helyezzük át gyűjteményünket. Alig hoztuk rendbe a jórészt raktárszerüen kezelt tárgyakat, az akkor felállított síketnéma-kísdedóvó céljaira szükséges termet ki kellett ürítenünk és egyik másodemeleti szobaba költöznünk. Ez a tarthatatlan állapot csak akkor szűnt meg, a mikor Szalay Imre miniszteri tanácsos, orsz. h. főfelügyelő űr 1908. évi hivatalos látogatása alkalmával felhívta az elnökséget, hogy a tárgyak kiállítására ís alkalmas helyiséget Béreljen. A megejtett helyszíni szemlén a püspöki könyvtár épületére esett éles tekintete. Csodálatos véletlenkép éppen akkor üresedett meg a kántor által lakott három földszinti A síketnémaintézetben. A püspöki könyvtárban. — 5 .—