Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA

A Pogányvár. Varázséjí ásatása Mikor Szinte Gábor fővárosi rajztanár abban az időben Vácra került (Í878. őszétől 1883. őszéig volt a síketnémaíntézet kőteiékébe.n, nemcsak élénk társadalmi tevékenységet fejtett ki, hanem tudományos működés ben a Csörszárok után kutatott és így a adi. reá í 880-ban a pogányvárí ős-telepre, mtlytt I-ísvác népe várnak, várti tőnek és várheiynek ne\ezett és ismert, — hiszen e?ég sokat turkált a ciombon, hogy kincseket találjon, — d* a tudomány számára nem volt még felfedezve. A Pogányvár a Komokötő sziget irányában húzódó halmok Duna ftloi eső végének a tetején terül el. Hatalmas sáncárokkal körülvett Í20 méter hosszú, 20—40 méter széles fensík. Ez a terület földrajzi íekvesénél fogva ugy a biztonság, mint az életfeníartás szempontjából kiválóan alkalmas hely volí a telej.í

;lésre. Biztonsági tekintetből annyiban volt.kedvező, mert magaslati fekvésénél fogva ön . ozott védelmi helyül; a kis pa.ak : , a közeli Duna pedig halah a

; táp jtott, akkor erdőséggel borított hegyei tanyázott a vad, a termékeny föl j t g megművelésre és állattenyésztésre egyaránt megfelelő volt. Ha az elragadó kilátást nyújtó tetőről letekintünk, szemben ta'áljuk Dunabogdány t. Ennek irányában feküdt a római Círpí, melyet valószínűleg a mi Pogányvárunk ellensúlyozására építettek. Iff* Varázséji Gusztáv és Szinte Gábor I88Í. évi április hó í 9.-én néhány munkással próbaásatást rendezett Mindjárt a felső győpréteg alatt a föld hamuval és égeieíí agyagdarabokkal volt telve. Előfordultak azután nagy kődarabok, — 26 .—