Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA

A temetkezés módja. szített és a legkülönbözőbb formájú gyöngyök is, a melyek át vannak fúrva, hogy felfűzve nyakban viselhetők legyenek. Agyagékszereken kívül a neolíth-korí ember ékszerül szerette az átlyukasztott kagylókat és a dentalíum meg trídacna nevü tengeri csiga, illetve kagyló héjait, a melyekből karpereceket és egyéb ékszereket faragott. Szerette végül az átfúrt állatfogakat is. Az ujabb kőkori ember halottait vagy veremsírban temette el és ez esetben a sírgödör széleit lapos kövekkel rakta ki, vagy egyszerűen a hullát zsugorított helyzetben akként helyezte a földbe, hogy a felhúzott lá'oszarak csaknem a farcsontot érintik, a két kar pedig felemelt helyzetben a kézzel vánkos gyanánt a fej alá van téve. E zsugorito t vázakat helyenként majdnem ülő helyzetben, a legtöbb esetben azonban fekve találjuk a föld színén, melyet azután ráhányt kőréteggel és földdel borítottak be. Az a szeretet, rneíy a kőkorszakí embert családjával összetörte, a sírban ís megnyilatkozik, mert nem ritka eset, hogy az anya egy sírba temetkezik gyermekéve!, a holtakhoz pedig mellékleteket helyeznek î fegyvereket, kőeszközöket, étellel telt edényeket és ékszereket, hogy ezeknek az elköltözött a túlvilágon ís hasznát vegye. Much Mátyás, az osztrák praehístoríkus telepek tudós kutatója azt véli, hogy a csiszolt kőkor letűnte óta körülbelül 3000 év múlt el és azt hiszi, hogy Magyarország és Ausztria lakható vidékei közül a legtöbb már akkor be volt építve és hogy községeink legtöbbje praehístoríkus előzményeken alapul. Nézetének ez utóbbi része bízvást el ogadható, mert a neolíth22 —.