Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA

2ül legjobban szerette az obszídíánt és a tűzkövet, de felhasználta a kvarcok és a keményebb kővek minden válfaját, a melyet megszerezhetett. E kövekből pattintás által nyílhegyeket, tőröket, késpengéket, főrészeket, fúrókat és lándzsákat formált, melyeket sohasem csiszolt ki. A kőpengéknek, nyíl- és Lndzsa hegyeknek nyélbe való erősítésére érdekes példát szolgáltatnak a modern vadnépek némely törzseinél ma dívó e fajta készletek. Azt a követ, a melyről a megfelelő pengéket egy, a rendesen kúpídomu kő vastagabb alapjának szélére mért ütéssel lehasította, magkőnek, nuclaeusnak nevezzük. Ezeken a lehasított pengéknek, nyilaknak sat. helyeit ma is világosan meg lehet látni. A neolíth-korí ember ezeken kívül különböző kövekből kalapácsokat, baltákat, vésőket és a gyaluvashoz hasonló szerszámokat is készített. Ezeket azonban már gondosan kicsiszolta és a mi a fő a két elsőt a nyél számára roppant fáradsággal át ís fúrta. Ezeket az eszközöket nevezi a nép mennyköveknek, azt véli, hogy az égből hullottak alá és bűvölő erőt tulajdonít nekik. Keller zürichi tanárnak a svájci cölőpépítmények kulturrétegeiben talált maradványokból sikerült egy olyan fúrógépet rekonstruálnia, a minővel a neolíth-korí ember ezt a müveletet elvégezte. A fatuskóba erősített és derékszög alakban álló szerkezet közepén fonál vagy hűr van, a mellyel, mai hasonló szerkezetű fúróink módjára, egy függőlegesen álló pálcát hozhatunk tengelye körül gyors forgásba. A fapálca alsó végére velős csontnak hengeralakű üres darabját illesztette és ezzel lyukasztotta ki az alája helyezett kőeszközt, ugy, hogy a gyors forgásba hozott csonthenger alá folyton nedves A kőkori ember eszközei. — 19 .—