Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA

dákat vetettek és kőtömböket gurítottak az ostromló ellenség sorai közé. A mentsvárak sáncai között készült a neolithkorí ember első lakóháza is, mely vagy egy, a főidbe vájt és nyílása fölött lombbal fedett körtealaku üregből állott, tehát a legközebleb járt a paleolíth-korí ember barlanglakásához, vagy a föld felett vékonyabb fagalyakból olyformán készült, hogy az ősember a hosszú és hajlékony fagalyak vastagabb végeit a földbe szurkálta, vékonyabb végeiket csomókba fogta és felül összekötözte, miáltal egy méhkashoz hasonló kunyhónak a vázához jutott. E függőlegesen haladó galyakat rőzsével, vesszővel befonta és a fonadékot agyaggal kitapasztotta. Ezzel az eljárással készen állt az ősember lakóházának másik fajtája, mely az előbbeníhez képest minden bizonnyal már haladást jelentett. Neolíth-korí telepeken gyakran találhatók ilyen kunyhókból származó agyagtapaszok, a melyeknek testében galyak és vesszők homorú lenyomatai észlelhetők. Ezek a kunyhók tűz által pusztultak el, a tapaszok kiégetett állapota legalább erről tanúskodik. Hogy a csiszolt kőkorszakban az ember nemcsak társasan, de huzamos időkön át ís tartózkodott ezeken a telepeken, azt az azokban található terjedelmes tüzelöpadok és az egymás fölött megismétlődő vastag hamurétegek bizonyítják. Ha a tűzhelyen összegyűlt hamu, eltörött edények és eszközök állatcsontukkal és egyébb hulladékokkal felszaporodva lehetetlenné tették a tovább tüzelést, a baj orvoslására földet hánytak a szemétre és a simára vált területen újra kezdték a tüzelést, a mi gyakran megismétlődve, egész halmot növesztett a tüzA kőkori ember hajléka. Életmódja.