Tragor Ignác: Vác vára és képei (Vác, 1906)

Előszó

6 ELŐSZÓ. a török, fölgyújtja a rác, zsarolja az osztrák, rabolja az orosz, rongálja az árvíz, emészti a tűz, útjába botlik minden nép, clúlják az összes elemek : dicsőséget, nyomort mégis egyaránt felejt. Külországi utazgatásaim közben Vácot ábrázoló képekre akadtam. Évről-évre szaporodott a számuk s már-már azt hittem, hogy 30—40 darabbal kimerítettem metszeteim sorozatát. Minél többet sikerült összegyújtenem, annál jobban égtem a vágytól, hogy gyűjteményemet teljessé tegyem. Mivel pedig ezeken a régi metszeteken az egykori vár képe is rajt van, azok úgy tekinthetők, mint a város régi dicsőségének és múltja nyomorúságának beszélő emlékei. Ezért akarom én a régi vár képeit bemutatni.

1 Az a Yác vára ez, amelyhez az Igazságos Mátyás fényes uralmának dicső emléke fűződik és a török rabságkeserű éveinek köny- és vércseppje tapad. A képek szemlélése fölébresztette bennem azt az óhajtást, hogy a régi Yác helyét megtaláljam és munkakedv szállott a szivembe. Nagy buzgalommal fogtam a magamszabta föladat megoldásához. A kutatásaim alapján megállapított vár és város helyét márvány táblákkal fogom megjelölni. De nem ez volt kizárólagos célja munkálkodásomnak. Érdeklődést akarok kelteni városom szülötteiben a város története iránt, hogy a mult megismerése által megbecsülje és szeresse szülőföldjét s míg egyrészről azt szeretném, hogy ez az érzés hassa át városunk minden fiát, másrészt rámutatni akarok emez igénytelen tanulmányommal arra az irányra, amelyen haladva vidéki múzeum fönnállása jogosult és működésének talaja szinte kiapadhatlan.1 Képeket mutatok be azért, mert ezek jobban megragadják a figyelmet, mint a legvonzóbb előadás. Sokaságuk látásán bizonyára büszkeséggel fog dobogni minden váci szív. Sajnos, hogy az összegyűjtöttek nagy tömegével szemben, — költségkímélés okából — aránylag csak keveset reprodukálhatok. A tulajdonomat tevő néhány száz metszetet és képet a váci múzeumnak ajándékozom, mihelyt megőrzésükre alkalmas helyisége lesz. 2 Minthogy könyvemet a váciaknak írtam, van benne olyan is, ami fölösleges vagy nem oda való. Az a körülmény pedig, hogy a történelmi részt tárgyaló fejezetek nincsenek eléggé kidolgozva, abban leli magyarázatát, hogy bő anyaggyűjteményem nemcsak földolgozásra, hanem további fárasztó forrástanulmányra szorul. Legyen szabad ezért a hódoltsági állapotokra nézve egyelőre Salamon Ferenc és Acsácli Ignác idevágó törtenelmi munkáira hivatkoznom és hangsúlyoznom, hogy tulajdonképeni célom a várat ábrázoló képek összegyűjtése és az ez alapon kezdett kutatásaim eredményének bemutatása volt.