Tragor Ignác: Vác vára és képei (Vác, 1906)

VI. A váci képek osztályozása és e képek alapján vont okszerű következtetések

VI. A VÁCI KÉPEK OSZTÁLYOZÁSA. 157 körül. Ez az árok a Dunával közlekedett és annak vizével volt megtol the tő. A vár emelkedettebb helyen feküdt és szabálytalan négyszögben volt építve. Minden szögletében hatalmasan kiugró négyszögalakú sarokbástya volt. Az oromzat nélküli bástyák nagy lőrésekkel voltak ellátva a falakat pásztázó ágyuk miatt. A külső védőműveket a képek szerint a palliszádok képviselik. A cölöpzet a vár falak mellett körös-körül volt leütve. Ugyancsak cölöpzet védte a várost a Duna felől is. A part némi meredekséget mutat. A kapuk a falakba voltak beépítve. Ezek tornyait azonban egy kép sem őrizte meg liívséggel. Több képen Vauban maréchal akkor divatos erődítési rendszerében látjuk Yác várát megrajzolva. Ez nem azt jelenti, hogy Yác vára Yauban rendszerében épült, hanem csupán azt, hogy rajzolója ilyennek képzelte a várat, melyet a helyszínén sohasem látott. Az épületek elhelyezése egészen önkényes. A részletezésre a legtöbb képen semmi gond sincs fordítva. Perspektíváról szó sem lehet. A hegyek tetején és pedig az épen ellentétes keleti irányban Nógrád várát látjuk. Ez a körülmény már egymagában is megingathatja hitünket a képek valamelyes megbízhatósága iránt. A nógrádi vár abban az időben e vidék leghatalmasabb magyar kézen levő vára volt. A kép rajzolója ezt föltüntetni fontosnak tartotta. Amikor a helyszínén elkészítte vázlatát, Nógrádot a megfelelő helyre rajzolhatta, otthon azonban a kidolgozásnál tükröt használhatott — a mint ez az időtájt szokásban volt — és megfeledkezett arról, hogy Novigradot a megfelelő helyre juttassa. Míg a török Yácot ábrázoló régibb képek (Siebmacher, Zimmermann, Dilich, stb.) a város dunai oldalát meredekséggel vagy földhányással veszik körül, a későbbieknél már ezen az oldalon is kőfalat látunk. Minthogy a város a Duna felől sohasem volt kőfallal körülvéve, azt kell hinnünk, hogy a várost helyesen ábrázoló eredeti kép után rajzoló, aki maga a helyszínen soha nem járt, vagy félreösmerte a mintát vagy díszesebbé, érdekesebbé akarta tenni a képet. A valóságot leginkább megközelítik azok a képek, amelyek állítólag a helyszínen készültek. A Siebmacher és Zimmermann képei épen ezért különös figyelmünkre érdemesek. Ha a Siebmacher-képet figyelemmel vizsgáljuk, azt kell hinnünk, hogy a földtöltés a Duna felé eső részén nem mesterséges, hanem