Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - III. fejezet. A pilisi járás

dexben találtam, hogy hogyan hajtották azt végre, s most néhány szóval elmondom. A magyarok a koronát selyemszövetbe burkolva egy tartóba helyezik el, s ezt a kis szekrényt az előkelők néhány pecsétjével ellátva, több lakattal zárják le.

A királynő, aki ezt tudta, egy azonos módon szövetbe burkolt csomagot adott át az egyik kísérőjének, azt nem tudom, mi volt benne, de súlyánál és tapintásánál fogva a koronához volt hasonló. Ennek a lánynak (állítólag a Frauenauer nemzetségből való volt) a magyarok szeme láttára adták át tehát a beburkolt koronát, aki nagy ügyességgel az igazi helyett az álkoronát vette elő, s azt pecsételték le a bezárt tartóban.” Amiket a magyaroknak a korona lepecsételése és visszahelyezése körüli gondoskodásáról ír, az helyénvaló, de bár nem esik messze a nők csalfa jellemétől a hazugság, azt alig lehet elhinni, hogyan, miféle hanyagság révén, vagyis kötelességük annyira megbízhatatlan végzése miatt engedhették meg azt a főurak, hiszen a koronát födetlenül, takaró nélkül kellett megmutatni a báróknak, akiknek hivatásuk volt arról gondoskodni, amidőn elzárják a rejtekhelyére.

Számomra, ha szabad elmondanom, mi a tény, nagyobb a hitele Callimachus Fülöpnek, aki arról beszél, hogy a koronát nem lopva, hanem nyílt erőszakkal, a Garai László közreműködésével emelték el Visegrádról (De rebus gestis Wladislai Jagellonis, Lib. I. p. 298.).

Hogy ennek a még nem eléggé tisztázott ügynek világosabb legyen a vitaanyaga, talán nem lesz érdektelen ide iktatni a szavait:

,.Erzsébet, aki nagyon jól tudta, hogy a népben megfogant hit és a szertartások nem kis jelentőségűek a nép lelkének megnyugtatására vagy felizgatására, sietősen Visegrádra utazott — annak élén Garai László állt —, hogy a koronát, amellyel régi hit és szokás szerint a magyar királyokat felavatták, hatalmába kerítse, nehogy az Ulászlóhoz kerüljön, aki aztán, mint törvényes uralkodó a népet a maga pártjára állítsa. Tehát, miután a vár parancsnoka nem ellenkezett, feltörték a szentélyt, amelyben a koronát nagy tisztelettel őrizték, s csak azt vette magához, a többit, ami a koronázási ceremóniához tartozott, otthagyta, s késedelem nélkül Komáromba vette be magát azokkal, akik nyíltan vele, illetve posthumus fiával tartottak.” így írja le Callimachus a nőnek ezt a gaztettét. Ügy gondolom, hogy Révei ezt olvasta (idézett helyen 39. s köv. oldalak), de ő inkább Thuróczinak adott hitelt. Bonfini azt állítja (Dec. III., IV. könyv, 413. o.), hogy Erzsébet még Albert életében követte el a rablást, és hogy csalfasággal megismételte azt, amikor a trónörököst már megkoronázták. Mivel ez kevésbé egyezik a történetírók különböző véleményével, szükséges itt megvizsgálnunk. Midőn Albert király Budára jött, mindjárt hírt kapott az esztergomi érseknek, Pálóczy Györgynek a halálá100