Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)
II. rész. A megye leírása járásonként - III. fejezet. A pilisi járás
s azt erősítgeti, hogy Károly e tettével idézte elő a halálát, illetve meggyilkoltatását. Azt hiszem, az isteni kegyelem folytán történt, hogy az akkori zavaros viszonyok között végül is Mária hatalmába került vissza, s az ő gondoskodásából a visegrádi szentélybe. 11. § Zsigmondi alatt hanyatlik Visegrádi híre. Albert özvegye, Erzsébet elraboltatja a koronát Amikor a házasság jogán Zsigmond elnyerte a hatalmat, Visegrád tekintélye lassan hanyatlani kezdett, s Budára tevődött át. Nem tudom, nem a Károly meggyilkolása miatti jogos undor tartotta-e vissza Zsigmondot attól, hogy apósa példájára ide tegye állandó székhelyét. A gyilkosságot a nők úgy igyekeztek feltüntetni, hogy azt Károly magának köszönhette. Zsigmond is felkereste Visegrádot vagy pihenés céljából, vagy ha a titokban tárgyalandó ügyek így kívánták, ahogyan erről az általa kiadott oklevelek beszélnek. Közben némiképpen tovább tiszteletben állott mind a város, mind a vár, amíg egy nőnek a gonosz cselekedete ismét fel nem kavarta. Erzsébet ugyanis, Albert özvegye, páratlan csellel és vesztegetéssel a szent koronát a visegrádi őrhelyről titokban elemeltette és magával vitte Ausztriába. Erről Thuróczi így ír: „A koronázási ünnepség befejezése után Erzsébet királynő a visegrádi vár felé vette útját, hogy a királyi koronát a helyére visszategye. A vár kulcsai és őrzése Garai László bánra volt bízva. Ezt az erődítményt ugyanis a természettől védett magas hegyen, a Duna folyása mentén, gyönyörködtető kilátással, művészi kiképzésű falakkal építették fel. Felső erődítményeivel az égen bolyongó felhőket, a szabad levegőt, az alsókkal az említett folyó partját érinti. A régi magyar királyok emiatt választották ezt a várat a korona biztonságos megőrzésére. Miután a királynő a várba bevonult, a korona visszahelyezése alkalmából becsapta a körülötte álló urakat. Azt mímelte ugyanis, hogy azt a helyére teszi, de asszonyi ravaszsággal azt elragadva, magánál rejtette el és a főtisztviselőkkel e nagy kincs régi tartóját az ott őrizni szokott holmiktól üresen pecsételtette le. Aztán a királynő innen a fiával együtt Frigyes római császárhoz és Styria hercegéhez menekült, az ugyanis nagybátyja volt a gyermeknek, s az ifjút is átadta neki nevelés végett és a koronát is megőrzésre.” Ennek az előadásnak Timon kétségbe vonja a hitelét (idézett helyen 73. o.), s pedig azért, mert nem hihető, hogy a főtisztviselők és testőrök jelenlétében helye lehetett ennek a csalfaságnak. Ezzel szemben Gerhardus de Roo (Annalium Austriacor. V. könyv 184. o.) hitelt ad Erzsébet csalásának, s így szól: ,,Egy kéziratos kó99
