Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - III. fejezet. A pilisi járás

hatva, Kázmérral és a többi lengyel előkelővel szemben hálájának és bőkezűségének semmi kötelezettségét sem mulasztotta el. Így Kázmérnak ezzel a jótéteményével Lajos, s utána pedig a lánya, Hedvig jutottak Lengyelország birtokába. Ezeket az ünnepségeket három esztendővel élte túl Károly, mert kiadván a kamara hasznáról szóló dekrétumát (megtalálható a Corpus juris Hungarici-ben a 45. s következő oldalakon), 1342. július 16-án elköltözött az élők világából.

Szép és méltó, s a század ízlése szerint is eléggé ékesszóló az a panasz, amellyel e kiváló királynak a pusztulását felrója a halálnak Thuróczi (krónikája II. rész, 99. fejezet, 89. oldal), amikor ezt mondja: „Ö halál, ugye milyen rosszindulatúnak, kegyetlennek és gonosznak mutatkoztál, amidőn az Ür 1342. esztendejében, az apostolok eloszlását követő napon nem átallottad a te róka csalfaságú ravaszságoddal, titkon, láthatatlanul belépni abba az igen erős várba, amely rendkívüli magasságban van, a falai megvívhatatlanok, s amelyen még e világnak semmiféle ereje vagy hatalma nem tudott úrrá lenni, s ott az ellenségesség fegyverét nem féltél ennek a hatalmas fejedelemnek, Károlynak, Isten kegyelméből Magyarország királyának, akinek a hatalmát isteni rendelésből Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország, Bulgária, egész Magyarország és Salerna, s más országok, mint Lengyel-, Csehország és Ausztria és a többi környező országok rettegték, s neki nem engedtél többet, mint 42 évet uralkodni, hanem szokott álnokságoddal ezt a boldog emlékezetű, igen híres és hatalmas jámbor uralkodónkat nem a kincseitől, ékkövekkel és csillogó gyöngyökkel díszített s arannyal-ezüsttel átszőtt drága ruháitól, hanem életet adó leheletétől megfosztva emelted ki alattvalói közül, azok szeme láttára és annak fényes tekintélyét a semmibe veszejtetted a földre terítvén etc.”

Ebből azt is következtethetjük, hogy a nyári hónapokat, véleményem szerint frissebb levegő élvezése céljából, a várban töltötte Károly (a magasztaló vers szerint ugyanis itt halt meg), míg a hidegebb időkre a városba szokott áttelepülni, hogy kényelmesebben éljen. Miután Visegrádon a temetés végbement, először Budára, majd Székesfehérvárra vitték kivételesen nagy pompával. A következő hónapban aztán Kázmér lengyel király János morva őrgróffal, a Károly császár testvérével Visegrádon megjelent, hogy ennek a minden dicséretet megérdemlő királynak a gyászt felújítván, egy újabb végtisztességet szolgáltassanak. Thuróczi és Bonfini említik, hogy ez a szertartás mekkora ünnepélyességgel ment végbe Visegrádon nem kevésbé, mint Székesfehérváron.

96