Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - III. fejezet. A pilisi járás

3. § Visegrád első említése Szent László történetében.

Salamon király börtöne lesz

A magyar íróknál Visegrád első említését Szent László történetében találhatjuk, s pedig azt, hogy Salamon fogsága tette nevezetessé. Mindenesetre Salamon, aki László félrevezetésére akarta felhasználni a köztük nehezen létrejött egyezséget, megérdemelte, hogy maga bukjon bele, s miután őt László a mosoni mezőn elfogta, Visegrádra küldte börtönbe. Így ír Thuróczy után Bonfini (Dec. II. IV. könyv. 225. o.). „A fogoly Salamont tehát Visegrádra viszik, amely már régen királyi székhely volt, s ott börtönbe vetették, nem azért, hogy méltóságán csorbát ejtsenek, hanem azért, hogy a kegyetlenséget megszelídítsék. Sőt a néhai Bocon fiát Bod-ot (egy híres nemzetségnek, a Rajtsániaknak az őse, amint másutt bemutatjuk) is oda tették vigasztalásul; ez t.i. gonosz cselekedete súlyossága miatt ugyanazt a büntetést érdemelte.”

Ami a Salamon fogságát illeti, rendben is van a dolog, de azt már kétségbe kell vonni, hogy Visegrádot régi királyi székhelynek nevezik. Szent Istvántól a királyok egyikéről sem bizonyítható az be, hogy itt lett volna az állandó lakhelye, hacsak néha vadászat céljából nem. Az első, aki székhelyévé tette, Károly volt, amint alább elmondjuk. Különben Salamonnak az itteni fogva tartása annak lehet a bizonyítéka, hogy már akkor erős vár volt és alkalmas arra, hogy a fogoly királyt ide zárják.

Az így bebörtönzött Salamont másfél év múlva engedte szabadon László, amint Szentiványi mondja (Synopsis chronologica az 1083. évhez) nem annyira testvéri szeretetből, hanem inkább szükségtől kényszerítve. „Hogy mennyire kedvetlen volt Isten előtt a testvérviszály

— mondja Bonfini (Dec. II. IV. könyv 225. o.), azt igen hathatósan megmutatta. Mert amidőn István úr testének felmagasztaltatásában

— amely test 45 évig rejtőzködött — az isteni akaratát ki akarta nyilvánítani, e reliquiák feltalálásának vágyát nagymértékben sugallta László királynak, hogy a dédunoka jó cselekedetével magának isteni kegyelmet szerezzen. Ezért a királyi tanács javaslatára királyi paranccsal 3 napos böjtöt rendelt el a férfiaknak és nőknek egyaránt és minden templomban istentisztelet tartását. Ezenfelül minden oltárnál könyörgést, hogy isteni sugallatból valami jeladás történjék, amiből az Isten akarata megismerhető. A negyedik napon számosán öszszegyűltek a sírnál, hogy a föld alatti boltozatból a szent király koporsóját kiemeljék. De azt hiába próbálták, semmi erővel sem lehetett elmozdítani. Megkérdezvén a csodálatos szentségű szüzet, aki az üdvözítő zárdájában tartózkodott, így válaszolt:

90