Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)
II. rész. A megye leírása járásonként - I. fejezet. A váci járás
harok hirtelen fordulattal szoktak megrontani, annak és Vácnak az ostromára használta fel, nehogy ellenség maradjon a hátában.” De aztán Ferdinánd számára a városnak ez a birtoklása is ideiglenes volt. Mert amidőn Mehemet a Tráciából és Boszniából összeszedett őrségekkel a lankadó Budának segítséget vitt és a sereggel megérkezett, miután Roggendorf az ostromtól elállt, hogy a hiábavaló expedíciónak némi jutalmát nyújtsa a katonáinak, azt az egész vidéket, amely Pest és a Vág és a Garam között terül el, János tiltakozása ellenére, gyalázatos módon elpusztította, és Vácot sem kímélte. (Istvánffy, ugyanott, 174. o.) E csapás elmúltával ismét János birtokába került a város, s arról a békéről lett nevezetes, amelyet a két király 1537-ben itt kötött meg. Ennek feltételeit az olvasó ismereteinek gyarapítására itt ismertetjük (Istvánffy, XII. könyv, 206. o. és Bethlen Farkasnál ennél az évnél): „Amíg János él, az országnak azon a részén, amelyet ez idő szerint a hatalmában tart, királyi hatalommal uralkodik; számára a királyi címet írásban és szóban megadja Ferdinánd. Az ő halála után az egész ország birtoklása Ferdinándra száll és gyermekeire. Ha János, miután megnősült, fiú utódot hagyna hátra, annak Erdély lesz a birtoka és visszakapja a János valamennyi családi várát, s még ráadásul kapja Ferdinándtól a sziléziai Oppeln hercegséget vagy másikat. Ha a török bármelyikőjük ellen háborút indítana, kötelezik magukat, hogy közös erővel verik azt vissza. A megállapodást ünnepélyes keretek között aláírta mind a két király.” 8. § János halála után többször gazdát cserél a város Azután egy darabig béke volt Magyarországon, Vác pedig továbbra is a János birtokában maradt. De amikor az erdélyi meghalt, s Ferdinánd elhatározta, hogy fegyverrel foglalja el az országot Izabellától, és már a visegrádi víztorony elfoglalása után Budát fenyegette, e háborújának vezére, Fels Lénárd Vácot is hatalmába kerítette. „Miután a tornyot elfoglalta (Istvánffy, XIV. könyv, 229. o.) és őrséggel megerősítette, Fels a seregével elindult és a túlsó parton folytatva útját, az ellenségtől elhagyott Vácot könnyűszerrel elfoglalta. Ez történt 1540-ben, de a várost a következő, 1541. év elején a barbár csapatoktól támogatott Török Bálint végre visszafoglalta. Erről így ír Istvánffy (ugyanott, 232. o.): „Bálint a magyarok erős csapatával és ágyúkkal felszerelve csatlakozott a törökökhöz és egyesült erővel először a kevésbé megerősített Vácot foglalták el, miután az őrséget leölték.” Hogy aztán mi történt Váccal, amikor Roggendorfot Buda ostromától övéinek nagy vereségével visszavetették, majd látni fogjuk. A város sorsáról megemlékezik a történész (XV. könyv, 51
