Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

I. rész - b) A megye lakói és kormányzata

ban a váratlanul és hatalmas rohammal megtámadott nemesi házakat elkezdték kirabolni és felgyújtani, s akit a nemesek közül útjukban találtak, azokat válogatott módon gyilkolták le.” És így tovább.

Azt kell gondolnunk, hogy ez csak előjátéka volt egy nagyobb és keserűbb csapásnak, amely aztán 12 év múlva az egész hazánkat s megyénket is sújtotta. Azonkívül ugyanis, hogy a nemesség színejava, amely II. Lajos királyt a háborúba követte, Mohácsnál elesett és megsemmisült; Szolimán a megyébe érkezve annyi gyilkosságot követett el és annyi foglyot hajtatott el, hogy e nagy bajokra való puszta emlékezés is lesújtja az embert. „Ez az emlékezetes, s egyszersmind gyászos mohácsi vész — mondja Istvánffy — amelyben, a nemzet ősi dicsőségét, a nemesség és katonaság színe-virágát és ami egyéb értékünk volt egy és ugyanazon gyászos ütközetben elveszítettük.” E bajok közepette a vagy teljesen elpusztult, vagy máshová elvonult nemesség üres vidéket hagyott maga után. Ugyanis az oly sok nemes és előkelő úr közül, fájdalom, nagyon kevés olyan család akad, amelyek őseinek itt volt az állandó lakóhelye. Most Jenő herceg, a Pálffi, Eszterházi, Kohári és Zichi grófok, Laffert, Száraz, Popovits, Szelecki, Ortzi, Grasalkovits bárók és a Benicki, Bohus, Irsai, Kandó, Farkas, Magótsi, Podmanicki, Prónai, Rádai, Ujfalussi nemes családok birtokolják a megyét. Ezekhez még hozzá kell adni a kalocsai érseket és a váci püspököt, hogy más egyházi rendekről ne is beszéljünk.

7. § A megye kormányzása

Valamikor a király igazgatta e vármegyét és ennek megfelelően vagy maga elnökölt a megyegyűléseken, vagy a budai várnagyok által kormányzott. Ezek, bármire volt is szükség, az okiratokat és a határozatokat a király nevében adták ki. Amíg csak két megyét egyesítettek, Pilist és Pestet, addig ezek a király oltalma alatt álltak, nem volt szükséges sem fő-, sem alispánokat tartani. így mondja az 1492. évi törvény (Ulászló I. dekrétuma, 100. te.): „Amiként eddig Pest és Pilis megyéknek nem voltak főispánjaik, mivel Budához közel fekszenek, úgy a jövőben sem tartoznak ispánokat alkalmazni.” Ennek megfelelően az alispán helyett a szolgabírák álltak helyt. Erre nézve idézzük a törvény szavait (1495. évi 20. te.): „Mivel két megyének, Pestnek és Pilisnek nincsenek sem fő-, sem alispánjai, ezt a bíráskodást a bennük szereplő szolgabírák a tehetősebb nemesekkel együtt gyakorolhassák.”

De nehogy a szolgabírák a törvényesnél több jogot tulajdoníthassanak maguknak, ugyanezen a gyűlésen óvóintézkedés is történt (1495. évi 24. te.): „A két megyéhez: Pesthez és Pilishez még

39