Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

I. rész - a) A megye általános leírása

gondoskodást mindenki magáévá tenné — ha nem is lenne erdőkben gazdag —, nem szűkölködnék benne ez a száraz vidék.

A lejtős dombokat díszítő erdők közül a monyoródit kell megemlíteni elsősorban; itt győzte le ugyanis Géza és László Salamont. Bonfini említi (Dec. II., III. könyv 215. és a következő oldalak), hogy Vác vidéke is akkor még sűrű erdő és elhagyatott hely volt.

Ez után mezők következnek, keletre és dél felé fordulva hatalmas tengerhez hasonló szélesre táguló síkság terül el a Tisza és Duna között. Itt sehol sincs kő vagy fa, ha csak a Duna partján vagy szigetein elő nem fordul. Már az ősök, de a mai kor emberei is megkíséreltek ültetni erdőt, de vagy semmi, vagy csak nagyon csekély eredménnyel. Azt hiszem, ez azért van, mert a talaj homokos és még sok só is terheli. Ilyenfajta kisebb erdőket láthatni azon a területen, amely Pesttől Kecskemét és a Kunság felé terül el. A többi részen hiányzik az erdő, de legeltetésre és földművelésre alkalmas. E sík vidéket helyenként kis halmok tarkítják, amiket a szél hordott össze homokból. Közben adódnak hatalmas területek, amelyek teljesen terméketlenek; nem alkalmasak sem földművelésre, sem állattenyésztésre. Ennélfogva a farkasok és rókák búvóhelyei. De az a terület is szegény vízben, amely alkalmas a takarmány- és gabonatermelésre. Kutakat kell tehát ásni a sík mezőkön a barmok itatására. Ez az, ami nagy munkát követel. E kutak bő erekben buzognak, mégpedig salétromosak, s ennélfogva kiválóan alkalmasak nemcsak a barmok felnevelésére, hanem a hizlalására is.

Hasonló fáradsággal ásnak ki köveket is, ugyanis a laza talaj alatt igen jó minőségű, fehér, száraz, morzsolható, építkezésre alkalmas kő terül el. Így láttunk kőbányáknak nyomait is. Ezenfelül kedves forrásokra is bukkanhat az ember, amelyek vize jóízű, hideg és egészséges. Mert ez a sík talaj változatos, ugyanis részint kövek durvítják, másutt kavicsra bomlik. Ahol a kavics kerekedik felül, a víz egészségesebb, ahol a talaj kövér, ott lassú és hajlamos a hibásodásra. Egy vidék sem kívánja tehát jobban az esővizet, s ha, s amikor ez bővebben hull, a laposabb helyeken összegyűlik, hosszú ideig megmarad és salétromot termel, s ezzel a lehetőséggel a marhatenyésztés sokat nyer. Vannak mocsaras részek, amelyek rejtett erekből táplálkoznak, de ezek időszakiak, minthogy vagy a Tiszából, vagy a Dunából kapják a vizet, e folyók készletéhez képest vagy megáradnak, vagy kiszáradnak. Így a teremtő természet sohasem tagadja meg magát.

6. § E vidék mezői és azok természete

7