Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - V. fejezet. Később Pest megyéhez csatolt falvak

nyos, hogy ezen a környéken bőven találhatók római emlékek. Ásás vagy szántás alkalmával alig mozgatják meg a földet anélkül, hogy ne találnának érmet vagy követ, mely római felírást visel. Kiterjedt városnak kellett itt állnia, melynek sáncai Érdtől Százhalom faluig nyúlnak. Csodálatos, hogy az igen szorgalmas Marsigli sem vette észre ezeket.

Érd község 1720-ban egyértelműen délszláv jellegű volt, amit a 24 családfő neve (egy magyar, 23 délszláv) kétségkívül igazol. A háztartások közül 13 jobbágy és 11 zsellér.

4. Százhalom falucska a Dunának ugyanezen a partján van, negyed mérföldnyire Érdtől, kissé eltávolodva a potentianai sánctól, amely a folyam felé meredeken, a falu oldalán pedig lejtősen emelkedik. Tovább, az Érd, Százhalom és a bátai major közötti területen sok halom látható. A falu is ezektől kapta a nevét, bár száznál többet is számlálhatunk. A hatalmas potentianai sáncoktól nem messze kezdődnek, és szép sorban, határjelek módjára állnak a kies síkságon, a szőlők közelében. Azt is gondolhatnánk, hogy lekaszált széna van felgyűjtve sűrű csomókban. Még senki sem jött rá, hogy mik voltak ezek? Talán táborhely lehetett. De mi szükség a táborban halmokra? Némelyek szerint liszttel voltak behintve, hogy a bőséges élelemkészlet látszatát keltsék. Mások sírhalmoknak tartják vagy őrállásoknak. Mivel azonban a történelem hallgat erről, nehéz volna valami biztosat mondani.

Százhalom község 1720-ban szintén délszláv jellegű volt. A 21 családfő között 16 délszláv és öt magyar nevűt találunk. Az úrbéresek között hét jobbágy-, egy szabados- és 13 zsellérháztartás volt megállapítható.