Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - V. fejezet. Később Pest megyéhez csatolt falvak

Lipót császár Kegye révén a Staremberg grófok birtokába került örökös jogon. Maros az előbbi fényével együtt a városi kiváltságot is elvesztvén, faluvá süllyedt.

Azt mondják, nem tudom, igaz-e vagy sem, hogy Marosnál, a hegyek közé rejtve egy sós barlang található, s ebből a lakosok titokban annyi sót bányásznak, amennyi a családi szükségletükre és az állataik számára elegendő, de ezt egymás közti megegyezéssel titokban tartják. Nem szeretném ezt a hírt a nyomorultak ellen fordítani, de ha mégis van benne valami, ebből érvet találhatok arra, hogy a szomszédos hegyekben érc és bányászható só található. Ezt mások tagadják.

Maros ma Nagymaros, ekkor még mezőváros. A kuruc háborúk alatt elnéptelenedett, 1715 és 1735 között németeket telepítettek a mezővárosba. Bél Mátyás könyvében nem szerepel Szokolya, Damásd és Perőcsény.

Hont megye Báti járásából Bél Mátyás hat olyan településről (Börzsöny, Mikola, Szob, Letkés, Tölgyes, Maros) számolt be, amelyek a mai Pest megyéhez tartoznak, ugyanebből a járásból azonban mellőzte három olyan községnek (Szokolya, Damásd, Perőcsény) említését, amelyek már az 1720-as országos összeírásban is szerepeltek és most is Pest megyéhez tartoznak. Ugyanúgy mellőzte Mária-Nosztra említését, amely ekkor mint pálos rendház és mint búcsú járó hely már széles körben ismert volt. Való igaz, hogy a község a század közepe táján települt.

Szokolya 1720-ban is és régebben is lakott, ekkor 32 magyar háztartást írtak össze, ebből 30 a jobbágy és kettő a zsellér.

Damásd (ma Ipolydamásd) községben ekkor 19 szlovák és két német nevű család élt, közülük 19 jobbágy és kettő zsellér

Perőcsény községben 36 úrbéres háztartást találunk 1720-bar A nevek után ítélve 19 magyar és 17 szlovák eredetű család élhetett itt. A faluban működött egy kőre járó malom is.

c) FEJÉR MEGYÉTŐL

Fejér megye bicskei járásából négy község került Pest megyéhez.

1. Sóskút szerb falu Bicske alatt, de Mányon túl. Dombok veszik körül, de van sík, napsütéses rétje is, ahol jó széna terem, főleg a déli részen. Itt vannak a bőven termő szántóföldek is. Gróf Szapáry a földesura. I. Károly ezt a falut adta cserébe Verébért Csák Pálnak, a fentebb már közölt oklevél szerint. Ez a hely egyébként már Árpád idejében híressé vált. Anonymus krónikájából tudjuk ugyanis, hogy a magyarok a sós forrás mentén vertek tábort.

161