Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)
II. rész. A megye leírása járásonként - IV. fejezet. A jenői uradalom leírása
Ma szerény a város helyzete, mert ahogy régen sok piacra és utcára oszlott és gazdag kőépületekkel rendelkezett, most csak egy jelentősebb utcája van, s alig található benne gazdagabb külsejű épület. Mindenesetre azok, amelyek kitűnnek a többiek közül, az uradalomé. Egynél több kereskedővel nem is találkoztunk, bár ez is csak a kereskedő nevét érdemli, hiszen alig tud megélni a kereskedésből. A többi polgár a földművelésből él, de azt nem a város földjein, hanem idegenben, a Dunán túl gyakorolja. Ugyanis ami a városé a szigeten, az csekély, alig nagyobb, mint fél mérföld területű, a két Duna ága és a szomszédos falvak: Szentmárton és Betse határai között, amelyek fél óra járásra vannak. De ezek is tiszta homokból állanak, s sem vetemények számára, sem kaszálónak nem alkalmasak. Jóllehet ugyanis itt-ott, a folyó partján a szénakaszálásnak némi kis lehetősége nyílik, de az is a Duna gyakori áradása miatt oly gyakran tönkremegy, hogy az is elpusztul, ami lehetne. Szarvasmarhát legeltetés céljából ide-oda terelgetik, de nem sok eredménynyel. Kevés szőlejük van nyugaton. Ezért aztán külső területen kell keresniük a megélhetésüket is és kis hasznukat. Faizásra nincs lehetőségük, csak a cserjékből, de azt is csak a földesúr engedélyével, amely nélkül hozzá sem nyúlhatnak még a bokrokhoz sem. A polgárok között magyarok vannak legtöbben; ők Szent Ábrahám templomába járnak istentiszteletre. A többiek egyrészt r. katolikus németek, akiké a Szentkereszt temploma, másrészt a görög szertartású rácok a Sarlós Boldogasszonynak szentelt templomban gyakorolják az istentiszteletet. Köztük nagy egyetértés uralkodik, amit még fokoz a nagyszerű herceg jóindulata. Ruházatban nem sokban különböznek egymástól, jóllehet mindegyik nép sajátos divatját fel lehet köztük fedezni. Évi vásáraikat Pál fordulása, Szent Márton, a 12 apostol és Szent Imre napján tartják; kevés kereskedő látogatja ezeket. A város címerét a pecsétje mutatja. Ez egy vágott pajzs, amelynek a jobb oldalán egy meztelen kard látható, mintegy a földre szegezve, a bal oldalon négy hajó vagy folyómeder. A körirata: „vita mihi Christus, rerum concordia fiscus”. . 8-§ 145
