Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - IV. fejezet. A jenői uradalom leírása

Bonfini sem említi ezt a szigetet, amikor e dologról ír: Dec. III. III. könyv 440. o.)

Először zsellérsorban voltak, s azon kívül, hogy a töröktől biztos helyre kerültek, nem élveztek semmi kiváltságot; kb. a parasztok közé sorolták őket. Mivel ezt nem akarták tűrni a jövevények, felkeresték Zsigmondot, és helyzetüket ismertetve azt kérték, hogy ez a falu soroltassák nagyobb mértékben a szabad városok közé. Zsigmond hozzájárult a kérésük teljesítéséhez, miután megismerte őket. Szórakozás céljából ugyanis gyakran megfordult a szigeten, s mivel úgy látta, hogy ez a hely inkább kereskedésre alkalmas, mint földművelésre, a falu magyar és rác lakosait egyaránt szabadoknak nyilvánította 1404-ben: „akár királyi, akár királynői, vagy bármely egyéb vám és harmincad helyen szabadon és minden fizetés nélkül, személyükben éppúgy, mint áruikkal egész Magyarország területén közlekedhessenek”. Sőt 1405-ben egy másik kiváltságlevelében évente Sarlós Boldogasszony napjára vásárt is engedélyezett nekik. A királynak e kegye révén vagyonban és épületekben annyira meggyarapodtak, hogy a falunak lassanként kiment az emlékezetéből a Szent Ábrahám neve, s először Kis-Kevi-nek, Köuin-ről, az egykori rác, most Szendrővel szembeni temesi városról, ahonnan a rácaink érkeztek, végül pedig Ráckevének nevezték el.

3-§

Zsigmond a rácoknak ezt a települését állandóan gyarapította, így 1428-ban Bálványos, másképpen Kapufa és Zkorenovecz, illetve Izra királyi falvakkal, amelyeket ők maguk laktak, nekik ajándékozta, s minden adófizetéstől, s a királyi kincstárba fizetni szokott kamara haszna fizetésétől is mentesíti őket. A privilégium szavai szerint: „Hogy pedig az ország egész területén ők más szabad királyi városok mintájára örökre mentességben részesüljenek. — Zsigmond kiveszi őket — mindenféle bíróság, letartóztatás, bebörtönzés és elítélés alól. Különösen mások gaztettei és túlkapásai miatt”, s ezt kiegészíti az 1435. évi diploma, amely szerint „azok a kereskedők, akik Magyarországból mennek Rácországba, vagy Rácországból érkeznek Magyarországra az áruikkal, az áruikat Ráczkevi városában rakják ki, s ha a kevieknek szükségük van rá, ott adják el és senki idegen, vagy a nevezett város területén kívül lakó kereskedő ne merjen eladni bármi posztót a nevezett városban tartani szokott vásárokon kívül rőffel vagy darabonként, hanem csak egészben”. Ehhez még hozzáteszi a nagylelkű király „hogy azok kiváló és dicséretes engedelmességük miatt az országnak és e városnak hasznára és kényelmére minden hé-140