Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - IV. fejezet. A jenői uradalom leírása

tárán, ök tartják birtokukban besenyei sziget néven. Itt sok a nád, ingovánnyal van tele. Ehhez közel két kisebb: adonyi és egy lórévi gyümölcstermő, és ettől csak egy mederrel elválasztva a makádi, amely hasonlóképpen sűrű és magas erdővel borított, s a szarvasoknak és őzeknek nyájait neveli. Végül ennek az ágnak a végén, ahol a kisebb ággal egyesülni készül két másik sziget, az Almási-sziget a kisebb, és a nagyobb, amely a csepeli csúcs alá nyúlik.

4. § Maga Csepel szigete

Maga pedig Csepel szigete e kisebbek között, különféle görbületeket beszámítva öt mérföld hosszúságú (valamikor állítólag kilenc mérföld hosszúságú volt, de a folyó lassanként lekoptatta), s mivel legnagyobb részét alacsony part övezi, gyakorta ki van téve a folyó áradásának, s mocsár és ingovány képződik, különösen azon a részen, amely a vége felé terül el. Ott ugyanis az egész terület nedves, két halastó van rajta, Makádnál az egyik, a másik Becse alatt, ezt általában királyrétének nevezik, mert valamikor a király vette hasznát, s találta benne gyönyörűségét. Máskülönben a talaja száraz és homokos, s hacsak nem fektetnek bele nagy munkát, terméketlen. Búzát csak igen kevés helyen terem meg, s más növényt is csak akkor, ha sűrű trágyázással és háromszori forgatással előkészítik. A szőlőt (piros bogyó j út) éppen hogy megtűri silány terméssel. Ezzel szemben nagy dicsőséget szerez az almáival.

Itt minden terület sík, s csak néhány helyen emelkedettebb az összehordott homokdombok révén. Szerte borókafenyőtől díszlenek e dombok, sőt a mélyebben fekvő köztes terület is. Másutt a tölgy virul, s egy helyen a nyírfa. A többi része bokros terület, amelyet a földesúr akaratából majdnem a sziget egész területén hagynak erősödni, s emiatt, s hogy a vadállatoknak rejtekhelyül szolgálhassanak, tiltják a vágást. Ezek számára valóban sehol máshol nincs alkalmasabb hely. Különösen sok a nyúl, de nem hiányoznak az őzek, a szarvasok, a fenyőmadarak, foglyok, amelyekre igen nagy gondot fordítanak. A majorokban szardíniái vadkecskéket és arábiai kecskéket tenyésztenek. Ezek testük formájára a közönséges házikecskékkel megegyeznek, de a bárányok mintájára göndör a szőrük és azokénál sokkal fehérebb és puhább, amint már fentebb elmondtuk.

136