Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)
II. rész. A megye leírása járásonként - IV. fejezet. A jenői uradalom leírása
messze a dombok alatt, majorok terülnek el és az arab juhok aklai. Nevüket a hazájuk után kapták, mivel Arábiából hozatta ide ezeket a herceg. Nagyságra egyformák a cseh juhokkal, de a gyapjúk sokkal hosszabb és fehérebb, selymesen lágy, ennélfogva értékesebb, de kecskeszarvuk van. Kecskének gondolná ezeket az ember, ha puha és finom göndör gyapjúk révén nem különböznének azoktól. Zsámbék vára Budától nyugatra kb. két mérföldnyire fekszik nyílt, de magasabban fekvő síkságon, kies hegyek közepette. E hegyek közül az észak felőliek lépnek legközelebb a várhoz s nyújtanak árnyékot és igen kellemes látványt. A többiek távolabb húzódnak és eléggé tágas teret nyitnak a földművelésre alkalmas napsütötte mezők számára. Maga az épülettömb négyszögletes alakú, egyemeletes, de oly sok lakótérrel van ellátva, hogy elég nemcsak a földesúr, hanem a népes cselédsége számára is. A keleti részen, a közeli kis dombon egy templomnak a romja látható; ez valamikor állítólag a premontrei rend birtokában volt egy kolostorral együtt. Régen nevezetes volt ez a vár, mert a királyok tulajdonát képezte, és ők gyakran rándultak ki ide kipihenni a fáradtságukat. Miután azonban a zsarnok Budát fondorlattal hatalmába kerítette, ez is az ellenség kezére került, de ők is gondját viselték, mert ez az őrséggel megerősített hely alkalmas volt a saját hadjárataik biztosítására is, meg arra, hogy onnan támadásokat indítsanak. Ezért sokat lehet olvasni arról, hogy a minduntalan megismétlődő ostromok miatt sokat szenvedett. Amikor 1566-ban Salm Eck vezérletével Tatát elfoglalták és az ottani őrséget foglyul ejtették, a vértesi várakból a félelem miatt elmenekülve, a törökök azokat üresen hagyták. Ez történt akkor Zsámbék várával is, amelyet aztán ideiglenes őrséggel láttak el, amint erről Ortelius tudósít: (Krónikája I. rész, 105. oldalán). De mert a támadás előkészületlenül történt, a következményeit sem lehetett sokáig fenntartani, ugyanis bármelyik várat foglalta is el az ellenség, majdnem valamennyi a kezére került hamarabb, mint elképzelni lehetett volna (Istvánffy XXII. könyve végén). így aztán huszonkilenc év telt el, amíg ismét a mieinkhez került vissza, de nem több haszonnal, mint előbb. Buda 1599. évi szerencsétlenül megkísérelt ostroma után fegyverrel hódították vissza a bentlevő törökök legyilkolásával. Akkor a várat teljesen felégették, nehogy az ellenség könnyen menedékül használhassa. Mivel ez az állomáshely igen közel esett a budaiakhoz, 132