Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)
II. rész. A megye leírása járásonként - III. fejezet. A pilisi járás
15. Sz. László, parányi kis falu, szláv település, mély völgyben, magas hegyektől körülvéve. Ezek déltájig beárnyékolják a falut. Csabától északra egy mérföldre van, a Szent Pál-remeterend birtoka. Szentlászó (Pilisszentlászló) 1698 körül települt, földesura a pálosok pesti rendháza. Van két örökös és 13 szabadon költöző jobbágya, hét szabadon költöző zsellére és két ugyanilyen jogú alzsellére. A 24 úrbéres családfő közül 2 magyar nevű, 22 szlovák. 16. Visegrádi, egykor királyi székhely volt, amint erről már bővebben szóltunk, most a paloták romjaiból épült szegény falu. Német jövevények lakják, akik lassanként hozzászokva a vidék talajához, vagyonilag is mindjobban gyarapodnak. Ezt az eléggé kedves, de szántóföldekben szegény helyet szorgalmasan művelik. A Stahrenberg gróf alattvalói, akinek a kormányzója is itt él. Visegrád régtől fogva lakott, földesura gróf Stahremberg. Van egy örökös és 38 szabadon költöző jobbágya. Az összeíró nem különbözteti meg a zselléreket; tehetségük alapján inkább zselléreknek, mint jobbágyoknak tekintendők. A 39 úrbéreshez csatlakozik egy hajós (inkább révész), egy urasági vadász és egy molnár, akinek patakmalma van. A 42 összeírt családfő között 7 magyar, 35 német nevű található. 17. Bogdány, az előbbivel határos, a Dunának ugyanazon a partján, ahol a folyó szétváló vizével Szentendre szigetét kezdi építeni. Itt is németek laknak, akiket nemrégen telepítettek ide, Zichy-birtok, szegény sorsú, hiányzik ugyanis a terület, mert egyik oldalról hegyek, a másikról a folyó szorítja össze azt a síkságot, amelyen a falu áll. Bogdány (Dunabogdány) részben régtől lakott, részben 1722-ben települt. Földesura a Zichy család. Van 16 jobbágya (hét örökös, kilenc szabadon költöző), 77 házas zsellére (hat örökös, 70 szabadon költöző, egy özvegy), továbbá 16 szabadon költöző, házatlan zsellére. A 109 úrbérest egészíti ki az urasági kovács, erdőőr és sörfőző. A 112 összeírt háztartásfő közül 24 magyar, 82 német nevű és hat szlovák nevű. Az összeíró megjegyzi, hogy az új jövevények svábok, néhányuk öt, mások négy, három vagy egy éve telepedtek be, az ittmaradásuk azonban kétséges. 18. Tót-Falu, Bogdány alatt negyed mérföldnyire a Rosnak nevezett sziget szélén, a Tahy-vár romjaival szemben fekszik, kissé mélyebben fekvő helyen, amelyet azonban mindenfelől halmok vesznek körül sánc módjára. Magyarok által lakott tágas község. A területe mindenfelé nyitott, homokos, nehéz művelésű, de ha megfelelően gondozzák, mérsékelten megtermi a gabonát. Területe a sziget egész szélességére kiterjed a Tahy-vártól egész Vácig. Mindkét oldalon van átkelőhely, a Vác felé esőnél vendégfogadó is, de ez nem a falué, hanem földesúri, a Zichyeké. A szigeten szőlőt nem termelnek, de a folyón túl kies szőlőtermő dombokon, a Tahy-vár romjainál, ahol a 128
