Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)
I. rész - a) A megye általános leírása
szúságban terpeszkedik el. Magyar nevét fekvésének alakjáról kapta, mivel hatalmas vonulattal emelkedik a magasba, mint valami nagy oszlop. A magyarok ezért Nagyszál-nak nevezik. Máskülönben Pest és Nógrád megyék választóvonala, s ott majd ismét szó esik róla. A többi hegyet, amelyeket az előbbitől csak a köztük folyó Duna választja el, pilisi hegyeknek nevezik. Azon a területen ugyanis, amely a folyótól délre és nyugatra szorul, hasonló magasságú más hegyek emelkednek. Ezek az esztergomi vártól egyvégtében nyomulnak előre Visegrádig, úgy, hogy csak szerény kis síkságnak adnak helyet, s aztán a folyónál tűnnek fel, s haladnak állandóan annak szomszédságában, folytonos vonulatban, Szentendre városáig. Ott aztán mintegy megtorpanva, fogyó hold alakú görbe völgyeket képeznek és a Dunánál kiterjedtebb síkságot alkotnak; majd ismét közelebb lépnek a parthoz, s végül visszaszorítva, Sicambria eléggé tágas nyomait övezik. Amint azonban Óbuda határa alatt ismét visszatérnek a folyóhoz, a part alig nyújt akkora teret, ami elégséges egy falu számára. Ezután ismét tágulnak és völgyekre osztódnak, s a hegyvonulatok visszahúzódva tulajdon hátukon tartják Buda városát. A szomszédságában, amelyet Szent Gellértről neveztek el, olyan közel lépnek a folyóhoz, hogy két szembejövő kocsinak alig adnak helyet. Innentől azonban visszavonulnak a folyótól, és dél és nyugat felé nem annyira magas és erdővel borított, mint inkább szőlőtermő hegyhátakra terjednek szét, majd a vértesi erdőkhöz csatlakoznak. A budai hegyek közül sajátosak azok, amelyeket közönségesen „promontórium”-nak neveznek, éspedig helyesen, mert a promontórium a tengerre kiugró hegy, ahol a magasabb part mintegy visszaszorítja a tenger áramlását. Ezt teszik a mi hegyeink is, amidőn mintegy összeszorítják a Dunát és magas csúcsaikkal itt is, ott is föléemelkednek. E hegyek egy részét némelyek pesti hegynek is nevezik, mivel a pestieknek szőleik vannak rajta. A magyarok Csepely-hegynek nevezik. Valamikor így hívták azt a hegyet, amelyen most Buda fekszik. Valójában a pápák azokban az oklevelekben, amelyekkel egyházi hivatalokat, prépostságokat adományoztak, s a magyar királyoknak a polgárok számára adott kiváltságlevelekben pesti hegynek nevezik.1 Egy hegyfok következik: Szent Gerhard, magyarul Szent Gellért hegye, az előbbieknél kissé magasabb és közelebb esik a folyóhoz. Oszlophoz hasonló meredek sziklákkal, igen közel a parthoz. Ha valami, akkor ez a hegy kiválóan használható, mert itt követ bányásznak, és a meleg víz olyan forrón tör fel belőle, hogy a forrás közelében kopasztásra alkalmas. Mindkét oldalon lejtős, de nem annyira meredek, hogy némi, nem nagy jövedelmet hajtó emberi művelésre ne lenne alkalmas. A Budára néző oldalán — az alsó hajlatban — házak 10
