Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)
II. rész. A megye leírása járásonként - III. fejezet. A pilisi járás
lyet a nép a »parlament udvar«-ának nevez, ahol igazságot szolgáltatnak és a király ügyeit tárgyalják, ott láttam egyetlen olyan szobát, amely ezekhez és a budai épületekhez hasonlóan aranyozott táblaképekkel van elkészítve. Ezeket és más egyéb díszes dolgokat figyeltek meg, véleményem szerint a nagyszombatiak, amikor ünnepélyes szavakkal a vár feltűnő képét így írják le: »Táguljatok királyi és hercegi paloták, Visegrád van jelen! Táguljatok, vagy ha van önbizalmatok, mutassatok 350, egy tömbbe épített lakóteret, s pedig majdnem mind aranyozott táblaképekkel. Nyújtsatok négy királynak egyszerre tágas szállást! Mutassatok tárgyalótermeket, díszesebbeket, mint elmondani lehetne. Akartok még többet? Mutassatok fel függőudvarokat, csodálatos művészettel kiképzett alabástrom márvány kutakat, amelyekben majd piros, majd fehér bor folyik, amikor Mátyás diadalünnepet ül.«” Ezt a kevély kihívást csak az mondhatta, aki ismerte Visegrád fényét. De meg kell hallgatni Oláhot a visegrádi vár különleges kiváltsága felől is, mivel ez ad szállást a koronának, sőt normális körülmények között annak örökös tartózkodási helye. így szól: „A királyi udvar fölött egy igen magas, sziklás hegy csúcsán, amelynek az oldalait erdő borítja, mint valami madárfészek tűnik szembe az igen erőssé kiképzett vár. Ennek parancsnokát, ősi szokás szerint az ország előkelői közül nem egyedül a király megítélése szerint választják, hanem az egész ország. Benne őrzik a koronát — amelyet most szentnek nevezünk — az ország kiváltságleveleivel és egyéb jogosítványaival. Ez mindenütt falakkal van körülvéve. A két előkelő urat szigorú esküvel kötelezik arra, hogy e várból a királyi ékszert a falak áttörésével, másképpen ki ne vigyék, mint az egész ország és a király együttes elhatározásából. Ez pedig akkor szokott megtörténni, amikor a királyt és a királynét megkoronázzák. Ezek az előkelő urak állítják ki a vár két parancsnokát, akik közül az egyik fél esztendeig köteles őrizni a koronát, s az egész idő alatt élete veszélyeztetése nélkül, nem teheti ki a lábát, öt aztán a társa váltja fel. Ebből a várból egy fal vonul le a hegy meredekjén egészen a másik várig, amely a Duna hullámaival fekszik szemben, s ezt vízi várnak nevezik. Ennek a falai kötik össze a királyi udvar oldalában fekvő csodálatos bájú kertet és magát az udvart a várossal és védelmezi azokat. Ez volt akkor a várnak és a városnak a képe.” Ezért van az, hogy mi magyarok miért búsulunk e várnak és városnak sorsa miatt, ha ugyan elég fájlalnunk azt, amit sohasem lehet elfelejteni. 105
