G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)
Szentendre iparának 30 éves fejlődése
megben gyártott bányaékek, bányapallók, a tojásszelvényű csatornacsövek, a közúti korlátoszlopok, gerendák előállítása ma már csupán üzemtörténeti emlék. A jelen és a jövő a rekonstrukció óta állandósult három fő profil maximális fejlesztése, a lehetőségek minél jobb kihasználása. A jelenlegi termelési és személyi feltételek biztosítékul szolgálnak arra, hogy a gyár a jövőben zökkenőmentesen, egyenletesen termelhessen, hogy valóban Európa egyik legjelentősebb betonárugyárává váljék. A gyár annyi nehézség után 1975-ben máris elnyerte a Kiváló Gyár megtisztelő címet.107 Az ugyancsak minisztériumi felügyelet alá tartozó Erdészeti Fa- és Vegyesipari Vállalat Szentendre egyik nagymúltú, jelentős ipari nagyvállalata. A századforduló korában alapította Lám Adolf. Az első időszakban lószerszámvereteket gyártottak mintegy 20 munkással. Később Kaszagyár lett a vállalat neve. A II. világháború idején külön katonai parancsnokság alatt álló hadiüzemmé szervezték át a gyárat, ahol munkaszolgálatosokat is dolgoztattak. Lőszerhüvelyeket gyártottak. Mielőtt a front ideért, leszerelték és nyugatra szállították a gépeket. A felszabadulás után teljesen új alapokon indult meg a gyár termelése. Néhány vidéki vállalattal együtt közös részvénytársaságot alapítottak Munkások és Parasztok Közös Szervezete néven. „Először is megindították a termelést. Gépszíj hiányában a tűzoltótömlőket vágták szét. (Első gyártmányuk egy szovjet őrnagy számára készített hintó volt.) A Dunából kiszedtek egy német rádiósautót, megrakták termékeikkel, kocsialkatrészekkel!, falvakba jártak cserélni élelemért.”108 1947-től néhány évig teljesen szünetelt a gyár termelése, csak 1949—50-ben indították meg újra a munkát. Az 50-es években gyakran átszervezték a vállalatot, gyakran váltották egymást a vezetők is. Ekkor a szekér volt a fő termékük, amelyet honvédségi szabvány szerint kellett gyártaniok a mezőgazdaság részére is — teljesen függetlenül a megrendelő igényeitől. 1954-ben mentesítették a mezőgazdaság számára készült kocsikat az országos honvédségi szabványok alól. Ettől kezdve már többféle, a szükségleteknek leginkább megfelelő típusú kocsit gyártottak. Évenként 6—9000 darab lófogatú szekér került ki a gyárból. A mezőgazdaság korszerűsítésével párhuzamosan csökkent a szekerek iránti kereslet, ezért 1955-ben rátért a kocsigyár a fúvott gumikerekű gördülőcsapágyas táblás kocsik gyártására. Emellett hőszigetelt ivóvíz- és ételszállító utánfutó kocsikat is készítettek. Hamarosan mindenféle kocsi iránt csökkent, sőt majdnem megszűnt a kereslet. A Szentendre 1958. január 25-i száma közli a gyár vezetőinek nyilatkozatát, amely 75
