G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)
Városvezetés, városfejlesztés 1949 és 1975 között
1974 végén szimbolikus jegyei is születtek Szentendre igazi várossá válásának: elkészült a város új zászlója és címere, tanácsrendeletet hoztak a díszpolgári cím adományozásáról. 1974. december 13-án, a város felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyen avatták az első díszpolgárokat. Szentendre jelenlegi arculatának és hagyománytiszteletének önmagában is tükre az első díszpolgárok névsora: Czóbel Béla, Barcsay Jenő és Kovács Margit Kossuth-díjas kiváló művészek, Bella Mihály, a Kéziszerszámgyár nyugdíjas igazgatója, Lukács Jenő és Lukács József, az illegális munkásmozgalom mártírjai. A tanács munkájáról az MSZMP Szentendre városi küldöttértekezletének 1975. február 8-án kelt jelentése ad összefoglaló képet: a Szentendrén végzett munkák „ ... fáradhatatlan szervezője, megvalósítója a Városi Tanács. Tevékenysége az új tanácstörvény életbelépése, a káderképzések, a vezetés gondjainak megoldása után fokozatosan javult. Kiteljesedett. Vitatkozó és kritikai hang jellemzi a tanácsüléseket. A tanácsi bizottságok funkcióiknak eleget tesznek. Hivatása magaslatán áll a végrehajtó bizottság. Eredményesen tölti be irányító szerepét, megfelelően összehangolja a szakigazgatási szervek munkáját.” Mindent összegezve: nagyszerű eredményekről, nehéz megpróbáltatásokról, súlyos, még megoldatlan problémákról vall a 30 év története a városvezetés tükrében. Hogyan láthatja a város egészének 30 éves fejlődését a külső szemlélő? Ezzel kapcsolatban idézzük Réti Lajos levelét a Szentendrei Hírlapból: Ha régen közelítettünk Szentendre felé, „ ... egyszerre bukkant fel előttünk a soktornyú város. Ma más az elsőként szembetűnő városkép, akár hajóval, akár az új országúton közeledünk feléje. A Kálvária-domb felett épült Felszabadulási lakótelep modern, magas házai a régi soktornyú város látványának elébe tolakszanak ... Az öregebb a maga hagyományaival, lehiggadt bölcsességével, emlékeiben hordozott értékeivel szerényebben húzódik meg az alacsony dombokon. A fiatal, új város feltörekszik a magasabb tetőkre. Távolabb lát és messzebbre mutatja önmagát. Fitogtatja erejét, tömegét, fiatalságát. Melyik a szebb? Melyik az értékesebb? Melyik a kedvesebb?”90 51
