G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)
Városvezetés, városfejlesztés 1949 és 1975 között
helyzet, ahol a reakció még mindig erősen és kitartóan támad” — szögezi le a jegyzőkönyv. Az 1950. október 22-én tartott első tanácsválasztás eredményéről az október 30-i tanácsülés jegyzőkönyve számol be: E szerint 91 tanácstagot és 45 póttagot választottak meg. A tanácstagok közül ismét 11 vb-tagot választottak. Gádorosi Ferenc volt a város első tanácselnöke. A tanács megalakulása Szentendrén is lényeges változást hozott a városvezetésben. Több mint kétszeresére gyarapodott a közigazgatási személyzet száma. Differenciálódtak a munkakörök: az 1950. december 15-i tanácsülésen megalakult a tanács 9 állandó bizottsága, az ipari, népjóléti, közellátási, kereskedelmi, pénzügyi, építési és közlekedési, mezőgazdasági, oktatási-népművelési, közegészségügyi bizottság. A személyzet számának ily méretű gyarapodása természetesen a bürokrácia fokozását is eredményezte. A tanács működését a kezdeti bizonytalanság és az erőteljes központi irányítás jellemezte az első években. Az 50-es évek első felének végrehajtó bizottsági jegyzőkönyvei azt mutatják, hogy városunk problémái lényegében azonosak voltak az egész országra jellemző általános problémákkal. Károsan hatott a személyi kultusz és,az 5 éves terv célkitűzéseinek 1951-ben történt irreális megemelése. A vb-ülések központi napirendi pontjai közé tartoztak a személyzeti ügyek, a terménybegyűjtés, az adóbevételi terv teljesítésének állása és a mezőgazdasági munkálatok. Éveken keresztül a mezőgazdaság állt a városvezetés munkájának középpontjában. A tanács évről évre központi utasítást kapott, amely feltüntette, hogy milyen terményből hány holdat kell vetni a városnak. (Gyakran jóval nagyobb volt a vetési kötelezettség holdszáma, mint a városban lévő összes megművelhető földterület.) Ezt a vetési arányt kellett egyénekre lebontani, minden egyes földművelő számára külön-külön meghatározni, hogy miből mennyit vessen. Részben emiatt, részben az adó- és beszolgáltatási kötelezettség teljesítésének állandó ellenőrzése, részben a lakóházak államosításával kapcsolatos viták és sok egyéb apró-cseprő ügy miatt gyakran kellett beidézni a város lakóit a tanácsra. A bürokrácia elburjánzását jellemzi pl. a következő jegyzőkönyvrészlet: „Intézkedtünk, hogy az egyes osztályaink által kibocsátott idézéseket hangolják össze, ezzel elkerüljük a dolgozók gyakori beidézését.”70 A város sorozatosan lemaradt a beszolgáltatási és adófizetési versenyben. Az egész korszakra nagyon jellemző határozatot 41
