G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)

Szentendre felszabadulása

Után állandóan rendőri ellenőrzés alatt állt, s ennek ellenére is sikerült neki a felszabadító csapatokat fogadó bizottságot felállítania. A nyilasok és a németek által aláaknázott közúti hidak mentesítését Kiss Mátyás intézkedése folytán én végeztem el, s ezáltal Szentendre város elkerülte közúti hídjainak felrobbantását.”23

A patakhíd és a telefonközpont felrobbantásának megakadályozásában dr. Dezsőfi emberei és Kesserü Kálmán járási főszolgabíró személyesen is részt vettek.24

Az események zűrzavarában egymástól függetlenül, de azonos céllal dolgozott tehát a baloldal és a polgármester. Nemcsak a városi, hanem a járási vezetőség is szabotálta a nyilasok esztelen rendelkezéseit. „Kesserü Kálmán szentendrei járási főszolgabíró 1944. évi december hó közepén megtartott járási tiszti értekezleten ismertette a kiürítési kormánybiztosságnak azt a rendelkezését, amely szerint a községi elöljáróságoknak a közpénzekkel, bizalmas iratokkal nyugatra kell áttelepülni. A főszolgabíró közölte, hogy ennek a rendeletnek nem tesz eleget. Erre egyetlen község elöljáróságát sem kötelezte, ezért a szentendrei járás 16 községének elöljárósága a legválságosabb időkben szolgálati helyén maradt. Kesserü Kálmán ezzel az elhatározásával a legsúlyosabb felelősségre vonás kockázatát vállalta. A főszolgabíró a kiürítési kormánybiztosságnak az állatállomány kiürítésére vonatkozó rendelkezését sem hajtotta végre — az állandó szorgalmazás és fenyegetés ellenére sem. Ennek az eredménye az, hogy a korábban igénybe nem vett állatok mind a lakosság birtokában maradtak.”25

Az országos tanulság Szentendrére is érvényes: a végveszély óráiban országos méretekben nem tudott létre jönni a baloldal és az antifasiszta jobboldal akcióképes egységfrontja. Szentendrén sem tudtak egységesen fellépni a volt 19-esek, a városi vezetőség és a járási elöljáróság. Külön-külön, egymástól függetlenül, elvi meggyőződésből vagy belső humanizmusból indíttatva azonos módon cselekedtek, de az összefogás, a közös fellépés elmaradt.

Jelentős esemény volt a szovjet csapatok fogadásának előkészítése. Ezzel kapcsolatos korabeli írásos emlékek nem maradtak fenn, csupán az élő visszaemlékezések alapján rekonstruálhatjuk az eseményeket. A szemtanúk vallomásai pedig ezen a téren kissé ellentmondásosak. Nem mintha a harminc év alatt megfakultak volna az emlékek, inkább azért, mert — mint minden igazán jelentős eseménynél — itt is utólag már számos legenda fonódott a valóság elemei köré.

19