G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)
A kereskedelem és a vendéglátóipar fejlődése
ezekben az években tértek át a város üzleteiben az önkiszolgáló rendszerre. Egy 1963-ban megjelent tanulmány így ír Szentendre kereskedelméről: „Az üzletek nagyobb része, elsősorban a szakosított élelmiszer-, ruházati és iparcikküzletek a központban, a Marx téren helyezkednek el, míg a vegyes élelmiszert árusító boltok a város egyéb pontjain találhatók. Szükség lenne az üzlethálózat bővítésére a külső részeken, hiszen még ma is 961 fő külterületi lakossal kell számolni, akik számára a napi beszerzés nem kis fáradságot jelent. A kereskedelmet érintő probléma, hogy a Duna partján nincs gyorskiszolgáló büfé, vagy bisztró ... Annak ellenére, hogy a kiskereskedelmi üzletek forgalomalakulása állandóan emelkedik, . .. igen sokan vásárolnak a főváros területén.”143 (Üjságcikkek alapján értesülhetünk róla, hogy a lakosságnak néha olyan alapvető élelmiszerekért is Budapestre kellett utaznia, mint például a margarin, a tojás vagy az élesztő.) Egy 1964. október 10-én megjelent újságcikk viszont már megnyugtató képet fest a szentendrei élemiszer-kereskedelemről: „Beszédes adatok a város kereskedelméről: 60 mázsa zsírt, 140 mázsa húst, 250 mázsa lisztet, 260 mázsa cukrot eszünk egy hónapban. Naponta 35 mázsa kenyeret fogyasztunk ... A közellátás évről évre javul. Az alapvető élelmiszerekből... állandóan 14 napos készlettel rendelkeznek üzleteink.” Csaknem minden évben tetemes összeget fordított a város élelmiszer-kereskedelmi beruházásokra. Hol a belvárosban, hol a külterületen nyílt meg új üzlet, hol a régieket korszerűsítették. Igen dekoratív, a turisták által is kedvelt bolt lett például a Duna-parti Delicatesse. A nagy raktárhiányt és a kiszolgáló terület kicsiségét viszont csak radikális eszközökkel lehetett megoldani. A megyei tanács vb tervosztályának egy 1969-ben megjelent kiadványa így ír a Duna-kanyar kereskedelméről: „A kereskedelem eddigi hálózatfejlesztése nincs arányban a forgalom növekedésével. A lakosság kulturáltabb ellátását a vállalati alapból végrehajtott fejlesztések csak részben tudják biztosítani, ezért külső támogatást is figyelembe kell venni.”144 Ezeknek az irányelveknek az alapján merült fel a bevásárló központ létesítésének a terve a IV. ötéves terv időszakában. A bevásárló központ felépítése előtt azonban még több kisebb élelmiszerüzlet, ABC-áruház nyílt a városban a IV. ötéves terv során (például ízbégen, a Nyár utcán, a Felszabadulási lakótelepen, stb.). Fokról fokra egyenletessé vált az áruellátás, bővült a választék — főként konzerv- és mirelit árukból —, egyre ritkább 115
