Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
Molnár Lajos: Nagytarcsa története - Nagytarcsa felszabadulás utáni története - Nagytarcsa felszabulás utáni története
NAGYTARCSA FELSZABADULÁS UTÁNI TÖRTÉNETE A felszabadulás A Malinovszkij marsall által vezetett s a 2. Ukrán Fronthoz tartozó szovjet és román csapatok a Budapest körüli első és második védőöv közti közbeeső állásokat rohamozták. E harcokban, 1944. december 27-én súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek, s kijutottak a védelmi rendszer harmadik védőövéhez. A 7. gárdahadsereg haditanácsa még ezen a napon a következőkben határozta meg a feladatokat a középen elhelyezkedő 7. román hadtestre: törje át az ellenség védelmét Cinkota—Rákosliget—Rákoscsaba között, és fejlessze ki a csapást nyugati irányban. A 30. szovjet lövész hadtest, a 7. román hadtest és a 18. szovjet önálló gárdalövész hadtest december 28-án a reggeli órákban indította meg támadását. A 7. román hadtesthez tartozó 2. és 19. gyalog, valamint a 9. lovas hadosztályai az arcvonal középső szakaszán vívtak nehéz harcokat a 10. és 12. magyar gyaloghadosztály és a 13. német páncélos hadosztály részeivel.113 Az Isaszeg, Pécel és Rákoscsaba felől előnyomuló csapatok 1944. december 28-án reggel felszabadították Nagytarcsát. A felszabadulás első heteiben a szovjet és román tüzérség a temető melletti téren, a Rákóczi utcai kertekben, a Tompa utcában állította fel ágyúit, és innen kezdte lőni a Budapesten körülzárt fasiszta csapatokat. A lakosság segített a harcoló tüzéreknek: szüntelenül hordta a lövedékeket az ágyúkhoz. A falu határában elesett román katonákat a temetőben két sírban helyezték el. A pattanásig feszült idegek lassan kezdtek megenyhülni és amikor a felszabadító csapatok elvonultak, megkezdődött a romok eltakarítása, az új életbe való belépés. 113 Tóth Sándor, A szovjet hadsereg felszabadító harcai Magyarországon, Bp. 1965. 165—166. és 241—245. o. 39
