Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - A népviselet
A századforduló táján fehér brokátot nem is hordtak. Helyette fehér batiszt vagy zefírszerű selyemcsíkos anyagból készítették ruhájukat. Virágvasárnapján fekete alapon színes, lila-zöld, kék-zöld virággal telehímzett ünnepi ruhát viselnek. Ma ezt a 60 éves is felveheti. A brokátszoknya (38. kép) minden nő ruhatárához hozzátartozik, csak rendeltetésszerűen hordják az említett alkalmakkor. Hétköznap vagy munkába soha nem veszik fel. A többi, még ünnepre használt szoknyához hasonlóan beráncolva, magában felcsavarva, alsó végén szalaggal vagy más textilcsíkkal, a felső végén pedig a kötőjével átkötve a sublótfiókban tárolják. Mindenkinek van egy vagy több rend fekete öltözéke is, amelyeket a már említett alkalmakkor vesznek fel. Az ünnepi fekete ruha anyaga lehet selyemcsíkos szövet, brokát vagy festő. Mély gyász alkalmával (ha családtag hal meg) a felső szoknya alatt csupa feketével szegett alsó van. Egyéb feketeruhás alkalmakkor a felső fekete szoknya alá pirossal szegett barchetkát öltenek magukra. Ez, ha kissé meghajlik a viselője, nagyon szép színhatást kelt. A lányok, menyecskék és bármilyen korú asszonyok ruhája szabását illetően egymással teljesen megegyezett. Még a hosszúságban sem volt különbség. A szabály az, hogy a térdet eltakarja. Az asszonyok és lányok a századforduló táján a mainál sokkal hosszabb szoknyát hordtak. Régi fényképek bizonyítják, hogy lábszárközépig, esetenként annál lejjebb ért a szoknya alja. Az ünnepi szoknyák szövetből is készültek. Mintájuk kockás volt. Ezt fekete bársonnyal szegték. Ehhez vették fel a kacabajt. 26—30 éves asszonyok különös alkalmakkor (egyházi ünnep vagy lakodalom, esküvői menet) felveszik a lánykori fehér ruhájukat is. A blúz (monyaska) anyaga rendsezrint ugyanolyan, mint a szoknyáé. Barchetkához barchet, festőhöz festő, a brokáthoz brokát blúz illett. A kockás szoknyához azonban felveszik a koszorúval díszített monyaskát, és a mindig pruszlikkai hordott inget (opleckót), ünnepen még vasaltat is. A brokátszoknyához, ha nem brokát blúzt, akkor „vasalt” opleckót10 vesznek fel. A blúz a századforduló táján a kacabaj volt. Ezt vastagon bélelték. Derékig testhez simult, hátul kb. négy ujjnyi magas hullámokat vetve fodrozódott a derék alatt. A szélét furmicskával, díszzsinórral, az ünnepit csipkével, fliterrel, gyönggyel szegték. Ez volt az igazi nagytarcsai blúz. Gallérja nem volt. Anyaga fekete, lila, bordó bársony vagy fekete szövet. 10 10 vasalt = nyers keményítővel erősen keményített, még nedvesen vasalt, tehát vasalással szárított, ettől zörgés, kemény sifon vagy gyolcs. 93
