Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)

Molnár Lajos: Nagytarcsa története - Személyi kimutatás

BEFEJEZÉS Falunk színes történetének és gazdag népi szokásainak, népművé­szetének leírását úgy igyekeztünk az olvasó elé tárni, ahogy azt a fellelhető régészeti emlékek, a levéltári források és a hiteles doku­mentumok biztosították számunkra. A felszabadulásig falunk népé­nek múltjában főszerepet a háborúk által okozott fizikai és lelki szenvedések játszották. 1945-től azonban a békés alkotó munka ered­ményeit élvezhetjük. A falu jövője is felcsillan számunkra, ha bele­tekintünk abba az általános rendezési tervbe, amely a 2000. évig szól. E szerint helységünk szép fekvése miatt a lakóterület fejleszté­sében kap jelentős szerepet. Az aktív dolgozó lakosság zöme to­vábbra is a fővárosban talál majd munkát. Ezért megvalósul az alap­fokú közintézményekkel való teljes ellátottság. A belső úthálózatot, a Szilas-patakot rendezik. Ligetes pihenőerdőt telepítenek a Szilas­­patak mentén, hogy a levegő tisztaságát fokozzák. — Reméljük, bol­dog élvezői leszünk mindnyájan ezeknek a terveknek! Ahhoz, hogy munkánkat nyomtatásban a falu lakói és más érdek­lődő elé tegyük, kevés lett volna a mi erőnk. Ehhez szükség volt Dr. Ikvai Nándor Pest megyei múzeumigazgatónak és feleségének I. Sándor Ildikó muzeológusnak szakmai támogatására, a községi ta­nácsnak és Mészáros Lajosné tanácselnöknek, Drenyovszki Mihályné pénzügyi előadónak, valamint a lelkes idősebb és fiatalabb adat­közlőknek a segítségére, akiknek ez alkalommal is köszönetét mon­dunk. A falu népének munkája, szépre, jóra törekvése bizonyítja, hogy szülőföldjének, hazájának anyagi és szellemi értékeit megbecsüli és megőrzi. Ez a szocialista hazaszeretet megnyilvánulása, melyet jelen munkánkkal is szolgálni kívánunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom