Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)

Molnár Lajos: Nagytarcsa története - A község felszabadulás előtti története

vei a falu népe a pincékbe és a kertekben ásott bunkerekbe menekült. A fiatal fiúkat a csendőrök elhajtották Budapestre munkaszolgálatra, ahonnan többen hazaszöktek.111 A politikailag megbízhatatlan személyeket nyilasok a fővárosba szállították. Közülük Kun János megszökött, Tóth János viszont a nyilas uralom áldozata lett, a Duna-parton végezték ki.

A német hadsereg 1944 decemberében a falu keleti határán levő Berdó nevű dombon a falu népével, a főváros lakosságával lövészárkokat, ütegállásokat építtetett. Ilyen körülmények között az őszi betakarítási munkálatok — részben munkaerőhiány, részben a bombázások miatt — igen vontatottan haladtak.

A nyilas főjegyző, amikor már a front Pécelen volt, a falu népét ki akarta telepíteni, azonban senki sem engedelmeskedett neki.

Már a karácsonyvárás lázas izgalmában élt községünk lakossága. Esténként mindig közelebb és közelebb hallatszott Isaszeg felől a felszabadító tüzérség ágyúinak dörgése. A karácsonyt még feszült, idegeket borzongató állapotban töltötte a lakosság, míg aztán 27-én megjelentek a falu határában a román csapatok előőrsei. Az egy napig tartó heves harc alatt, a németek visszavonulásuk során felrobbantották a Pesti úton a Szilas-patak feletti hidat és a falu határában levő katonai objektumokat. A lakosságtól pedig elrabolták állatait, minek következtében 1 millió P kára lett.112

111 idős Füzesi János közlése alapján, 1963.

112 Hernád Sándor közlése alapján, 1964.

38